Századok – 1988

Történeti irodalom - Boba Imre: Novi Pogled ne Povijest Moravia (Ism.: Sebők Ferenc) 234/I–III

TÖRTÉNETI IRODALOM 235 mindig a „Sloviene" terminussal határozzák meg, nyelvükre pedig a „slovienski" megjelölést használják. Előfordul a „grad Morava" említés is. A példák világosan bizonyítják, hogy mind a nyugati, mind a szláv szerzők „Morava"-n várost értettek és nem országot. A további vizsgálat arra is fényt derített, hogy a „Sclavi Marahenses" egy nagyobb tartomány lakói voltak, amelyet a „Sclavonia" elnevezéssel illettek. Ezt az elnevezést a középkorban tágabb értelemben használták, mint napjainkban. Horvátország, Szerbia és Bosznia is beletartozott. Pontosabban: a „Slavonia" néven említett terület a tengerparti dalmát városoktól keletre és a Dráva folyótól délre terült el. A következőkben a szerző arra keres választ, hogy a „Sclavi Marahenses" elnevezéssel illetett etnikum hol élt. Számba véve az ebből a szempontból értékelhető forrásokat, megállapítja, hogy Morávia nem feküdhetett a Dunától északra. A kortársak felfogása szerint a Dunától északra levő terület mindig is Germania része volt. Moráviát viszont a „terra Sclavorum" részeként emlegetik. A „Sclavi Margenses" megnevezésből következtethetünk egy „Margus" nevű folyó mentén élő szláv etnikumra, de a „Margus" az ókorban a déli Morava folyó neve volt, az északi Moravát az antik időben a „Marus" névvel illették. A Rasztiszláv és Szvatopluk ellen vezetett frank hadjáratokról készített szűkszavú feljegyzésekben kevés adat található, amely felhasználható Morávia fekvésének meghatározására. Boba az elszórt adatokat szembesíti a korabeli földrajzi felfogással, mely szerint kelet alatt kelet-délkeletet kell értenünk. Ez alapján világos, hogy ha egy forrás azt mondja, hogy a morvák a frankoktól keletre éltek, akkor kelet-délkeletet kell értenünk, vagyis semmiképpen sem gondolhatunk a Dunától északra fekvő területre. Állításainak igazolására Boba közvetett adatokat is felhasznál. 900 nyarán a bajor püspökök levelet intéztek IX. János pápához, melyben tiltakoztak az ellen, hogy a passaui püspökség területét pápai döntéssel öt egyházmegyére osztották, és ezek közül négyet egy érsek és három püspök kapott meg, akiket Moráviába neveztek ki. A püspökök a vitatott területről azt írják, hogy az Bajorországgal határos. Mivel a Dunától északra levő terület sohasem tartozott a passaui püspök fennhatósága alá, nyilvánvaló, hogy Morávia sem lehetett ezen a területen. Ez a terület a regensburgi püspökség alá tartozott a tárgyalt korszakban. Boba a bizánci források által szolgáltatott adatokban is elméletének megerősítését látja, holott éppen ezek ébresztenek erős kételyeket következtetéseivel szemben. Konsztantinosz Porphürogennétosz „De Administrando Imperio" című munkájából az derül ki, hogy Szvatopluk Moráviája a Kárpát-medence déli részén helyezkedett el. A tudós császár munkájában fordul elő először a „megale Moravia" kifejezés, amelyet Szvatopluk territóriumaként szerepeltet, és amelyet a magyarok pusztítottak el. A magyarok északi irányból támadtak a morvákra, akik a horvátokhoz és bolgárokhoz menekültek. Meg kel! jegyezni, hogy a császár megalé Moráviát kereszteletlennek mondja. A kutatás a „megale" jelzőből arra következtetett, hogy Morávia „nagy" volt, következésképpen Szvatopluk egy jelentős államalakulat élén állt. Konsztantinosz viszont nem ilyen értelemben használta a „megale" jelzőt, hanem a szó másik értelmében: „régi", „egykori". (A latin „magna" szó hasonlóképpen használatos, „Magna Hungaria"). Boba rámutat arra, hogy a császár említ egy Moráviát „megale" jelző nélkül is, de ezt azzal magyarázza, hogy itt a magyar hódítás előtti Morávíáról van szó. Konsztantinosz másik müvében említett „Morávia arkhónjai" Boba szerint a császár korabeli, 950 körüli Morávia előkelői voltak, akik vagy menekültek voltak Szvatopluk országából, vagy pedig egy Szávától délre eső terület fölött gyakoroltak fennhatóságot, amely Szlavónia részét képezte. Boba Konsztantinosz Porphürogennétosz alapján megállapítja, hogy „megale Morávia" a Dunától délre Sirmium környékén terült el, sőt azt is észreveszi, hogy a császár egy másik művében szól egy másik Moráviáról is, de azt figyelmen kívül hagyja, hogy a „De Administrando Imperio" Nagymoráviát kereszteletlennek mondja, egy másik bizánci forrás viszont megemlíti a morvák megkeresztelését. A két Morávia véleménye szerint időben egymást követően, és nem egy időben létezett. Morávia történetével kapcsolatosan rendkívül fontos tisztázni Szent Metód püspökségének kérdését. A kutatók egy része Metódot Morávia érsekének tartja. Ennek ellentmond a kánonjog, mely szerint a püspökök mindig egy városban székelnek, és a püspökséget erről a városról nevezik el. Eszerint Morávia nem birodalom, nem ország, hanem város volt. A pápa Metódot Pannónia püspöki székébe kívánta ültetni. E kettő látszólag ellentmond egymásnak. A római korban egy tartományt gyakran neveztek el fővárosáról pl. Sirmiumot említik „civitas Pannónia" néven. így már érthető, hogyan lehetett Metód Pannónia püspöke. Megerősíti ezt az is, hogy más forrásból tudjuk, Metód Szent Andronicus püspökségét kapta meg, amelynek központja Sirmium, a mai Sremska Mitrovica