Századok – 1988

Történeti irodalom - Kotelnyikova L. A.: Feodalizm i gorod v Italii. V. VIII–XV vekach. Po metyerialam centralnüch i szevernüch oblasztyaj (Ism.: Tagányi Zoltán) 232/I–III

TÖRTÉNETI IRODALOM 233 „demesne"-nek felel meg. A fejlődés további alfázisában kialakul a feudális földbirtok jelensége és a beneficiális birtokos rétegek kialakulása is megfigyelhető. Ennek következtében a városi önkormányzat részévé vállnak a kommunák, a városok földhasználati faluközösségei. A szerzőnő analízise alapján látni lehet, hogy a 12. századra kialakul a korakapitalista jellegű bérleti és szerződéses bérleti gazdálkodás, a szerződés megállapodásos formájával egyetemben. Lényegében így foglalhatók össze e munka eredményei, melyek alapján a korai feudalizációs és kapitalizációs folyamatok megindulása figyelhető meg az egykori észak-olasz városállamok esetében. Kezdetben e városok polgárainak birtokai a város határában feküdtek az elővárosi gyűrűben. Ezek számára szabad libertinus elemek teljesítettek szolgálatokat. Így előfordult az az eset, hogy a város éhes polgárai is foglalkozhattak ilyen elővárosi gazdaságokon mezőgazdasági munkákkal, azon túl, ogy a libertinusok szolgáltatásait is igénybe vették. Ezen birtokok szolgáltatóinak két fajtája lehetett: oltak olyan elemek, melyek kézműipari munkákra és szolgáltatások nyújtására voltak kötelezve, igyanakkor léteztek mezőgazdasági munkálatokra is kötelezett személyek. Az ilyen szolgálatot eljesítő egyének között pl. voltak olyanok, akik egy héten akár két vagy három napi robotra is kötelezhetők voltak. Azon esetekben, mikor elsősorban a mezőgazdasági munkálatok kötelezettsége állt fenn, akkor részes földet adhatott ki a kis allódium tulajdonosa szerződéses bérleti formában. Ekkor a városi allodiális birtokos számára ennek fejében munkaszolgálatot kellett teljesíteni, vagy pedig a részes parcellán termelt gyümölcs vagy szőlőtermés 1/3-ad vagy pedig 1/4-ed részét kellett leadniok a birtokos számára. E folyamatokkal az járt együtt, hogy az eddigi szolgáltató elemeken túl a libertinusok szabad jogállásukat fokozatosan elveszítették és munkásokká, „labores"-ekké váltak, és függő viszonyba kerültek az általános feudalizációs folyamatok következtében. A továbbtartó feudalizációs folyamatok következtében a 10-12. század idejében a városok esetében is a faluközösségi kommunák - vagyis a város szabályozott határhasználatú faluközösségi rendszerei - alakulhattak ki. Ennek következtében a városi kommuna tagjai számára szabályozták a közösségi haszonélvezeteket. Így ezek megszabták, hogy 18 és 80 év között mindenki tagja lehetett a faluközösségnek vagy városi kommunának. Továbbiakban mindenkinek szabad földközösségi és haszonélvezeti joga volt, csak azzal a megkötéssel, hogy mindenkinek a kommuna, vagy pedig a faluközösség szabályainak megfelelően - elsősorban az udvarok alapján - adóznia kellett a faluközösség számára. A munka második részében a 14-15. századra vonatkozóan mutatja be a szerző a korai kapitalizációs folyamatok feltűnését az olasz városállamokban. így kialakul a „kontado", a városi önkormányzat és annak területi egysége, és ugyanekkor megjelennek a takácsműhelyek és a kis kézművesipari üzemek. Továbbiakban bemutatja a szerző a korakapitalista földbérlet kialakulását a vizsgált városállamok esetében. A korai uzsoratőke tevékenysége következtében ez kiterjeszthette hatalmát a faluközösségi haszonélvezetekre is. Ugyanekkor a kis kézműveseket és takácsokat igyekszik megszervezni a „kihelyezéses" munkaszervezet formájában, majd pedig a társadalmi rétegződés és differenciálódás előrehaladása eredményeként a szegényebb elemeket félig feudális, félig kapitalista jellegű bérlet, az „affikto" vagy pedig későbben a „mezzaria" kötelékeibe igyekszik szorítani. így az intenzívebb kultúrák, a szőlő és gyümölcs művelése esetében a biztosított bérleti földparcella fejében a bérbeadó a megtermelt gyümölcs- és szőlőtermés 1/3-ad, illetve 1/4-ed részére is igényt tarthatott. Ez a bérleti szerződéses viszony, az „affikto" vagy pedig a „.mezzaria" intézménye ezen időktől kezdődően válik általánossá, mint a korai kapitalista viszonyok előhírnöke a mezőgazdaságban. Ez a bérleti megállapodás és gazdálkodás módozatai és válfajai az egyes olasz városállamok esetében és az egyes különböző patríciusi családok esetében különböző módon alakultak. így a szerző munkája további részeiben részletes analíziseket végez arra vonatkozóan, hogy az egyes észak-olasz patríciusi polgári családok „affikto" jellegű bérleti jellegű szerződéses viszonyú gazdaságaiban, vagyis oroszul szólva az „izdolnaja"-nak nevezett uzsorabérlet alkalmazása milyen mértékű, majd továbbiakban vizsgálja a poderinek nevezett, szintén részes és bérleti viszonyt. Ugyanakkor minden egyes jelentősebb patríciusi család esetében háztartási analíziseket végez. így ennek következtében a szerző hemcsak az egyes bérleti formákat, hanem azt is vizsgálja, hogy az egyes patríciusi családok gazdaságai miként avatkoznak be a kommuna jellegű faluközösségi haszonélvezetekbe. Továbbiakban még arra vonatkozóan is analíziseket végez, hogy az egyes bérlők munkabefektetése, valamint önellátásuk költségei mekkorák, és ugyanakkor a bérleti részes viszonyok esetében a patríciusi családok jövedelmei hogyan alakultak.