Századok – 1988

Folyóiratszemle - Ervin M. Je.: A katolikus egyház és a fasizmus (1930–1933) 1087/V–VI

1088 FOLYÓIRATSZEMLE takozott ki a polémia. Hessen tartomány püspöke kezdeményezte, hogy a katolikusok ne lépjenek be a náci pártba, mert az a fajelmélet alapján áll, és nacionalista megfontolásokból hirdeti az önálló német nemzeti egyház megteremtését. A nácik kommunistaellenességét, Versailles-jal szembeni revansizmusát - szerzőnk szerint - nem ítélték el az egyházi vezetők. A hesseni kezdeményezés egyelőre visszhang nélkül maradt, bár A. Rosenberg: A XX. század mítosza címil könyvét élesen bírálták az egyházi lapok. Az év végén azonban a Fuldában tartott - évenkénti rendszeres - püspöki tanácskozás résztvevői a fasisztákat elmarasztaló nyilatkozatot adtak ki, s híveiket felszólították: ne csatlakozzanak Hitler mozgalmához. Bajorország érseke hasonló szellemű körlevelet adott ki. Érvelése szerint azért is, mert a fasiszták a fajelméletet a vallásosság elé helyezték. Kitiltotta a náci zászlót és az egyenruhás nemzetiszocialistákat az istentisztelekről. Eretnekségnek minősítette Hitler mozgalmát. Goebbels nem hagyta válasz nélkül a kritikákat. A marxizmussal való együttműködéssel vádolta meg a Centrum Pártot Poroszországban, mert az a szociáldemokratákkal alkotott tartományi koalíciót. Az 1931 februárjában kelt püspöki körlevél a fentieken túl arra szólította fel a papokat, hogy ne vállalják el fasiszta aktivisták temetését. A szembenállás, a polémia ellenére Hitler ebben a kérdésben is taktikusnak bizonyult. Az olasz példára hivatkozva (Laterán) kifejtette, hogy pártja nem a vallás ellen lép fel, csupán az egyháziak aktív politikai szerepét, befolyását nem tolerálja. Ezzel a hívőket, az alsópapságot kívánta megnyerni, ami részben sikerült is. Az egyházak vezetői — pl. az 1931-es és az 1932-es fuldai konferencián is - továbbra is egyértelműen hangot adtak a nácikkal szembeni fenntartásaiknak (szélsőséges nacionalizmus, eretnekség, diktatórikus törekvések stb.). Az 1932-es választások idején felfokozódott a nácikkal szembeni egyházi aktivitás. A bajor főpapság a Kulturkampf megismétlődésétől is tartott a nácik előretörése esetén. A;: egyértelmű, konzekvens szembenállást a Centrum Párt vezetőinek taktikai tárgyalásai törték meg. A papság - egyes vidékeken - értetlenül állt a Centrum Párt és a nácik választási egyezkedései előtt. 1933 januárja után új helyzet állt elő. Hitler legitimálni akarta hatalomrajutását. A protestáns egyházak vezetői könnyebben alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez. A katolikus klérus és a Centrum Párt vezetői továbbra is fenntartásaikat hangoztatták. Az 1933-as választásokat megelőzően lobbant fel újra a politikai és a publicisztikai küzdelem. A klérus érvei változatlanok voltak, továbbra is távol akarták tartani a náci párttól a híveket. A nácik természetesen kétarcú politikát alkalmaztak. A Führer többször is kijelentette, hogy szó sem lehet Kulturkampfról. Több beszédében, a párt hivatalos nyilatkozataiban leszögezték, hogy a kereszténység a német, a nemzeti erkölcs alapja, a német család pillére. Egyidejűleg azonban letartóztatásokat foganatosítottak, egyházi vezetőket, a katolikus pártok aktivistáit megfélemlítették a választási küzdelemben. Ebben a helyzetben a papság többsége nem vállalta sem a rivális, sem a partner szerepét. Kényszerűen visszavonultak. Ezt először Groeber freiburgi érsek deklarálta. A nácik álul diktált politikai feltételekhez nem kívántak, nem tudtak alkalmazkodni. A politikai élet törvényes kereteinek helyreállítását sürgette, kérte pl. Groeber a Hindenburg államfőhöz intézett levelében is. Tulajdonképpen eredménytelenül. Részben azért, mert kb. 4 millió hívő szavazott 1933-ban a nácikra. A kibontakozó fasiszta terror ellen többen és többször is felemelték a szavukat a német egyházi vezetők közül, de 1933 tavaszán végül is mind a Vatikán, mind a német püspöki kar szükségesnek látta a Hitlerhez való közeledést, és a Centrum Párt vezetői előtt sem volt más alternatíva. Az új helyzethez való alkalmazkodás került előtérbe. A kereteket a hatalomra jutott náci párt határozta meg. Szólamok a keresztény és a német nemzeti erkölcs közös értékeiről, s egyidejűleg „határozott" politikai intézkedések. A fuldai püspöki konferencia 1933-ban megadta a lehetőséget a híveknek, hogy belépjenek a náci pártba, felszólította őket a törvényes hatalom támogatására. Alkudozásra került sor az iskolaügyben, a hivatalviselés kérdésében, továbbá a vallásos (nem politikai) szervezetek fennmaradásáról. Ezek esetében a klérus a kettős tagságot is akceptálta. Mindezt a Vatikánnal kötött konkordátum kodifikálta, amely végképp feladta a katolikus egyház politikai szerepét. 1933 júliusában a Centrum Párt is megszüntette működését. (Voproszi isztorii, 1987. 1. szám 33—47. I.) M.