Századok – 1987
DOKUMENTUMOK - Urbán Károly - Vida István: Részletek Barcza György emlékirataiból (1941-43) 355
DOKUMENTUMOK Barcza György BUDAPEST. 1941 MÁJUS—1943 MÁRCIUS (Részlet Barcza György: ,,Diplomata emlékeim" c. emlékiratainak II. kötetéből) Közli: Urbán Károly—Vida István A második világháború után külföldön keletkezett memoárirodalom egyik érdekes darabjából adunk közre az alábbiakban részletet. Szerzője nem egyszerű „kortárs" vagy „tanú", hanem az ellenforradalmi rendszer külpolitikájának állandó szereplője és alakítója. Fontos posztokon tevékenykedő, bizalmas küldetéseket végrehajtó diplomata, aki néhány év távlatából idézi fel a háborús évek eseményeit. A memoár élesen ütközteti a külszolgálati tapasztalatokat a hazai benyomásokkal, s a kép, amely e szembesítésből kikerekedik, nem apologetika a Horthy-korszak utolsó éveiről, hanem polgári pozícióból megfogalmazott kritika. Barcza György a Horthy-korszak legjobb diplomatáinak egyike, müveit, széles látókörű, liberális gondolkodású, több nyelven beszélő ember volt. 1888-ban született Pusztazámorban, egyetemi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte. Politikai doktorátusa után diplomáciai vizsgát tett 191 l-ben. Az Osztrák-Magyar Monarchia külképviseletein kezdte meg diplomáciai pályáját, amely az ellenforradalmi rendszer hatalomra kerülésével egyre magasabbra ívelt. 1924-től 1927-ig a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, 1927-től vatikáni, 1938-tól 1941-ig londoni magyar követként tevékenykedett. 1941-től a külügyminisztériumban teljesített szolgálatot. Az arisztokrácia és a finánctőke leggazdagabbjait tömörítő, nyugatbarát Bethlen-Chorin csoporthoz tartozott; köznemesi származása ellenére tagja volt a legelőkelőbb társaskörnek, a Nemzeti Casinonak. Maga is elég korán felismerte a Magyarországot fenyegető német veszélyt. Összeköttetést tartott fenn más Hitler-ellenes antifasiszta csoportokkal, szervezetekkel is, így a Független Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt vezetőivel: Bajcsy-Zsilinszky Endrével, Tildy Zoltánnal, valamint Peyer Károllyal és Kéthly Annával, s a legitimistákkal. Bethlenék küldték ki — Kállay miniszterelnök tudtával — 1943 márciusában Svájcba, hogy ott a nyugati szövetségesekkel kapcsolatot létesítsen és tartson fenn. Missziójának anyagi fedezetét a Magyar Nemzeti Bank és Chorinék, a legtehetősebb pénztőkés körök teremtették elő. Barcza elsősorban az angol külügyminisztérium megbízottjával állt kapcsolatban, aki egyben az angol polgári hírszerzés svájci rezidense is volt. Emellett érintkezett a svájci angol és amerikai követséggel, sőt két alkalommal találkozott A. Dullesszel is, aki ekkor az amerikai titkosszolgálat (OSS) európai főnöke, s egyben Roosevelt közép-európai megbízottja volt. Barcza fontos szerepet játszott a magyar kiugrási kísérletekben. Közvetítette a magyar kormány
