Századok – 1987

DOKUMENTUMOK - Bodrogi Rezső - Borsi-Kálmán Béla: Kossuth rendíthetetlen híve: Ihász Dániel 923

936 DOKUMENTUMOK bévinni. Istenem, minő sorsra jutnak nemzetek, pedig már ismerve erejöket még is vas türelemmel tartják nyakokba a rab igát. ... mondom, irnék sokat, de én is gyáva lettem s igazán megvalva nem merek,— pedig ily meszire a fenyegető vas vesző ereje elgyöngül és nem sujt, de nem magamért félek, hanem ti érettetek szegényekért. Már képzelem, hogy menyire nyugtalankodtok hogy oly soká várakoztatlak benneteket hazajövetelemmel, s a sok hiusult remények után, már majd nem is hisztek többé. No de ez úttal Istenemre fogadom, mihelyst itten dolgaimat végzem, a mi legföllebb tavaszig fog tartani, azonnal megyek a ti kitárt karjaitok közé. Dolgaim itten jól mennének s minden reményemen föllül gyorsan halladunk, hanem a kereskedésben kivált annyi hiusult fáradozás után tudjátok hogy minő könyen fordul a koczka,— hanem a sok csalattatások után sok tapasztalást is csinyált az ember, s most az egyszer üzletem nem szélhordta homokra, hanem rendithetetlen sziklára van építve. Hogyha jelenleg a közlekedési utak a gaz reactionárius zsiványoktól nem volnának veszélyezve tehát már rég közelednék felétek, s számotokra az itteni olaj erdőkből egy-egy fris ágot vinnék. Hanem már hála Isten csak ugyan pusztulnak a gaz zsivány bandák, nem sokára bátrabban mehet üzletünk. Hiába a magyar csak mindig derék legény a gáton. Itten van egy magyar sereg (1200 főből álló) ezek rémittői a zsiványoknak,— magok a jobb Napolitánusok azt a tanácsot adták Cialdini tábornoknak, hogy adjanak minden helységbe egy magyar honvédet, ezek képessek lesznek a csöndet fenn tartani,— hanem az olasz tábornok ilyesmit szégyenl csak hallani is, inkább áldoznak ezreket mintsem a dicsőség másé legyen. Ez factum a mit most mondok, szemtanuja voltam: Egy faluba, mely a zsiványoktól fenyegetve volt, 50 honvéd tanyázott,— ezen csapat, parancsnokoktól egy nem várt rendeletet kapott azonnal egy más helységbe segétségére menni. A falu előjárói a csapat parancsnoknál rimánkodtak hogy hadjon ottan legalább 4 magyart, de kérésének a tiszt nem engedhetett,— tehát a nép térdre borult s újra rimánkodott hogy a két magyar beteg maradhasson ottan, hogy megvédhessék a falut; erre aztán a tiszt a két beteg mellett hagyott egy huszárt, s igy a nép megnyugodva s a falu a pusztittástól meglőn mentve,— ez oly igaz minthogy tiszta magyar ember vagyok. De büszke is ám a parancsnok magyarjaira. Én ezen magyar Ezredest a hazába soha sem láttam, de nevét sem hallottam, Erdélyben azt tudom, hogy van Juhász család, de magyar országba csak Ihász családot ismerek, meglehet hogy a névben csalódom. Időre lehet körülbelül 48 éves, ősz szakálla, közép termetű, máskülönben a strapauo ne látszik rajta. A napokban az ország uton találkoztam véle a Vezúv alatt. 12 torzonborz bajuszu huszár és a staabja késéretében,— hanem ugy vágtatott el mellettem egy gyönyörű pej mén lovon s huszárjai utánna hogy a vasút sebes szele hunczfut ahoz képest a minőt ezek csinyáltak. A nép szájjába itten mindenütt az áll, hogy a magyarokon sem lövés sem vágás