Századok – 1987

DOKUMENTUMOK - Bodrogi Rezső - Borsi-Kálmán Béla: Kossuth rendíthetetlen híve: Ihász Dániel 923

DOKUMENTUMOK 937 nem fog,— mert csodálatos hogy annyi ütközetben a mennyiben a magyar Légió volt, más csapatokból már a fele elhullott volna s a magyarok közül még egy halott sincs, egypár könnyű sebesült az egész. Az ezredessek (sic!) már egypárszor körútja alkalmával ugy körül volt véve, hogy csak is derék huszárjainak köszönheti hogy életben van. Most felvan terjesztve Szent Lázár és Mauritius érdem keresztért.3

6 Hanem, káromkodik mind a jég eső hogy nem az ő, igazi ellensége ellen verekedhetik, vá(l)tig mondják neki, hogy ezek szinte az ellenségei minekutánna a közügyé,— hanem ő nem ily gyáva hanem konokabb és bátrabb zsiványok ellen szeretne már menni, s itt hanni ezen földi paradicsomot.— Hanem láttam ám már én ő kegyelmét jó kedvben is,— mert iszen ők sem verekednek ám szünetnélkül. Amálfi egy gyönyörű vidékben fekvő város,— éppen ott volt dolgom, minekutánna ezen város csupa papir gyárból áll, s ottan mint ágens nagy rendeléseim voltak. Itten volt szerencsém jó közelről látni az Ezredest egész tiszti karával. Egy gyönyörű lombos szentjános kenyérfa árnyékában egy jó teritett asztalnál körül ülve ürítgettek a jó Lacrima Christi és Vino Santo-ból poharakat. Szégyenlettem magyar létemre mint nem katona közeledni hozzájok, hanem oly distantiára tartottam magamat tőlök hogy minden toasztjokat meghallhattam s feljegyezhettem. Esküdtek az élő Istenre hogy legföllebb a jövő tavaszai a kitűzött szent czéljokat elfogják érni,— s éltettek minden magyart a ki tsak a hazáért kitünőleg tett valamit. De jaj azoknak a kik nem tettek,— azoknak jobb lett a világra sem jönni, jaj azoknak ha bévárják ezeknek haza jöttöket. Az ezredes emelt poharat s a lelkes honleányokért ürítette ki,— s megpirította azon barátit kik külföldön idegen ajkú nőket vettek életek keseréttőül, mert vannak tisztjei közül kik künn holmi labancz családból házasodtak. Ugy hiszem ha a vén Ezredes valaha nősülni akar, ő bizonyára magyar nőnek adja jobbját. Anyit mondhatok az ezredesről hogy jó egésségben van. Megnem foghatom hogy miképp tudtam enyit csacsogni olyas tárgyról a mi engem oly kevéssé érdekel, és titeket csak untatlak véle,— de hiába itten most másról nem is lehet irni. A mi a legnevetségesebb azt majd elfelejtém: a múltkor egy század honvéd mintegy 300 rablóbandát megtámadott, de a zsiványok nem várták lövésre a győzhetetlen honvédeket,— elordították magokat: „eviva le Ungaresi" [sic!] (Éljenek a magyarok) s nagy gyorsasággal odább álltak. Hogyne győzzön aztán a magyar ügy, midőn a külföldön már az ellenség is élteti őket. Ma reggel két scorpiót nyomtam agyon ágyamban, egyet küldök mustrául hogy lássátok minő bolhák csipkednek itten bennünket.— hanem minő furcsa a magyarokat még ezek a csúf állatok sem bántják. A napokban Nápolyban voltam, ottan az a nép bolond az ő Garibaldijával,37 olly nagyszerű ünneplést tartottak emlékezetére (mert tegnap volt egy éve hogy 13ad magával bévonult Nápolyba midőn még a városba volt 12000 ellenséges katona) a 36

Vö.: Lukács: A magyar garibaldisták, 126. és Uö. Az olaszországi Magyar Légió, 87. és jegyzetek. "Garibaldi Giuseppe (1807—1882)