Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Gunst Péter: Marczali Henrik történetírói pályakezdése 903
MARCZALI HENRIK PÁLYAKEZDÉSE 911 egyidejűleg bevezette a Pester Lloydhoz, amelynek Marczali szinte haláláig többékevésbé rendszeres cikkírója lett. Tanártársai közül a nyelvész Simonyi Zsigmonddal melegedett össze a legjobban, aki megismertette Szarvas Gáborral, s ennek révén a Magyar Nyelvőr egyik adatközlőjévé tette. Egyidejűleg — részben megélhetésének biztosítása céljából — Vámbéry Árminnál titkárkodott. Vámbéry angolul írta munkáit, Marczali fordította azokat magyarra, németre, vagy franciára. Ha ehhez hozzászámítjuk azt, hogy olykor — mint láttuk — csillagászati kérdésekkel is foglalkozott, egyidejűleg készítette doktori értekezését, valamint azt, hogy mindezeken felül még ismeretei általános gyarapítása céljából, a közvetlen feladatokon túlmenően is olvasott, nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg, aligha lehetett volna a nap 24 óráját jobban hasznosítani. Doktori értekezését már 1875-ben megvédte, az meg is jelent a Földrajzi Közleményekben.31 Tulajdonképpeni jelentősége abban van, hogy jelzi számunkra: nagy reményű fiatal tudósjelölt írását olvassuk. Abban az időben az értekezés, amely azt taglalta, hogyan mutatkozik meg a földrajzi viszonyok hatása Magyarország történelmében, nem keltett visszhangot. S Marczali Henrik pályáján is csak áttételesen, amennyiben először mutatkoznak meg a későbbi történettudós tudományos erényei: az összehasonlításra való hajlam, az általánosításra törekvés, a hosszabb történeti szakaszok világos áttekintése stb. — olyan erények tehát, amelyek majd egész további pályafutásé emzik. Kármán a koronát azzal tette fel támogató tevékenységére, hogy bemutatta Marczalit Trefortnak. Trefort a gyakorló iskolát egyik kedvenc gyermekének tekintette, számos alkalommal meglátogatta, hogy részt vegyen az órákon, vagy hogy elbeszélgessen Kármánnal és környezetével. Szokása volt minden új tanár egy órájának a meghallgatása is. Egy ilyen alkalommal történt a bemutatás, azzal a céllal, hogy Marczali külföldi ösztöndíjat kapjon. Eötvös, majd Trefort — mint említettük — hangsúlyt helyeztek arra, hogy a fiatalok közül a legjobbak külföldön is tanuljanak, s nemcsak azok, akik valamilyen konkrét feladattal utaztak, hanem azok is, akiktől remélni lehetett valamelyik tudományág jövőbeni fellendítését. A két miniszter ezirányú törekvése, az ösztöndíjak és az ösztöndíjasok tevékenységének rendszeres feldolgozására mindeddig nem került sor, holott akár mai ösztöndíjrendszerünk szempontjából sem lenne érdektelen annak vizsgálata, hogyan s kik jutottak ösztöndíjhoz, s mire használták fel az így tanultakat. Annyi bizonyos, hogy Eötvös és Trefort itt is biztos kézzel nyúltak a tehetségekhez, s szinte mindegyik választásuk telitalálat volt. Kármán, majd Simonyi, Marczali, Fejérpataky, Goldziher, Alpár Ignác, Schilling Lajos, Pulszky Károly stb. mind megújítói a tudomány és a művészet egy-egy ágának. Tudjuk, hogy Eötvös pl. saját fia külföldi tanulmányútját is 11 Morgenstern Henrik: A földrajzi viszonyok befolyása Magyarország történetére. Földrajzi Közlemények, 1874. 319—367. (Különnyomatként is: 2 + 49. 1.)
