Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Máté István: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt és a nemzetiségi szociáldemokrata pártok egyesülése az OSzDMP IV. kongresszusán 85
92 MÁTÉ ISTVÁN A kérdés szavazásra bocsátásakor a küldöttek végül is Lenin és Kartvelov indítványát fogadták el, miszerint a nemzeti kérdés pártprogrammal kapcsolatos vetületeit a lengyelországi alkotmányozó gyűlésről szóló VIII. napirendi ponttal együtt kell megtárgyalni.2 1 A „hatalmas többséggel" jóváhagyott állásfoglalás azt mutatta, hogy az OSZDMP delegátusai — köztük Lenin is — szükségesnek tartották a II. kongresszus nemzeti kérdésben kialakított álláspontjának részletezőbb és alaposabb megvilágítását, amit egyúttal az is indokolt, hogy a polgári demokratikus forradalom idején felerősödtek a nemzetiségi mozgalmak, s ez a szociáldemokráciát is a problémakör aktívabb megközelítésére serkentette. Mivel azonban a megelőző napirendi pontok (az Állami Dumához való viszony, agrárkérdés, a fegyveres felkelés kérdése stb.) megvitatása elhúzódott, idő hiányában az OSZDMP IV. kongresszusa már nem tudta megvizsgálni a lengyelországi alkotmányozó gyűlés s vele kapcsolatban a nemzeti kérdés problémáját.22 körzeti szervezet küldötte) és Akimszkij (L. I. Goldman, pétervári delegátus) hozzászólásait a jegyzőkönyv 21. és 22. oldalán. A bolsevikok közül Szurenyin (Sz. G. Saumjan) azért ellenezte a kaukázusiak által kezdeményezett nemzeti kérdésbeni vitát, mivel — állítása szerint — a kaukázusi szervezetek egyáltalán nem igénylik a nemzeti kérdés előtérbe helyezését. Kijelentette: „A nemzeti kérdés programunkban semmikor sem váltott ki kétségeket kaukázusi elvtársaink körében." — uo. 22. A napirend kialakítása során a nemzeti kérdésről kibontakozott polémia mindenesetre jelezte, hogy az 1903-as programkövetelések szélesebb körű, alaposabb magyarázatot és megvilágítást igényeltek volna, ami néhány írástól eltekintve 1906-ig még nem történt meg. 21 Uo. 24. A napirendi vitáról lásd még T. Ju. Burmisztrova: Nacionalnaja polityika partyii bolsevikov v period pervoj russzkoj revoljucii 1905—1907 gg. Leningrád 1962. 166—168. 22 A lengyelországi alkotmányozó gyűlés követelését eredetileg a Lengyel Szocialista Párt (PPS) vette fel programpontjai közé 1905 júniusában, ami mutatta egyúttal a párton belüli baloldal előretörését. A lengyel Párttanács 1905. júniusi ülése a jobboldallal szemben elutasította a Lengyel Királyság azonnali függetlenségének jelszavát (ami a PPS állandó követelése volt korábban), s az önkényuralom megdöntését tekintette a párt legközelebbi feladatának. Úgy vélekedett, hogy a cárizmus veresége után felállítandó varsói lengyel és pétervári összoroszországí alkotmányozó gyűlések együttesen határozzák majd meg a Lengyel Királyság jövőbeni viszonyát Oroszországhoz. A lengyel szociáldemokraták ellenben csak taktikai húzásnak tartották a PPS korábbi álláspontjának megváltoztatását, s 1905 novemberi konferenciájukon elvetették a külön varsói alkotmányozó gyűlés gondolatát, amit továbbra is a „kispolgári szeparatizmus" egyik megnyilvánulásának tekintettek. A PPS baloldali vezetői ekkor az OSZDMP vezetőinek támogatását igyekeztek megszerezni. Megkeresésüket Lenin elutasította, Martov viszont írt számukra egy cikket, ami a lengyelek „Robotnik" című lapjának 1906. februári 7-i 75. számában jelent meg. Martov ebben támogatta a PPS törekvését, sőt a lengyelországi alkotmányozó gyűlést olyan szervnek nevezte, „mely képes lesz realizálni, hogy a nemzet kivívja az önrendelkezésre való jogot", és amely „meghatározza az adott vidék viszonyát az egész államhoz". Vagyis Martov a lengyelországi alkotmányozó gyűlés kérdését összekötötte az OSZDMP programjában szereplő nemzeti önrendelkezés megvalósításával. Tulajdonképpen Martovnak ez a beavatkozása a lengyelek belügyének számító kérdésbe váltotta ki a lengyel szociáldemokratáknak azt a követelését, hogy az OSZDMP a maga kongresszusán tisztázza véleményét a lengyelországi alkotmányozó gyűlésről. — V. Leder: Nacionalnij voprosz v polszkoj i russzkoj szocial-gyemokratyii. — Proletarszkaja Revoljucija, 1927. 2—3. szám 178—182. A kongresszusi munka elhúzódása miatt azonban Stockholmban maguk a lengyelek vonták vissza indítványukat, így a lengyel alkotmányozó gyűlés problémája a hozzákapcsolt nemzeti kérdéssel együtt lekerült a napirendről. Lásd erről Warskinak a 24. ülésszakon elhangzott bejelentését a jegyzőkönyv 407. oldalán.
