Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Gunst Péter: Marczali Henrik történetírói pályakezdése 903
MARCZALI HENRIK PÁLYAKEZDÉSE 907 Részletesebben ismerkedtek meg egyes dolgokkal, s talán új volt a hallgatók számára a források elemi szintű megismerése is. Mégis ezek az egyetemi évek adtak fordulatot pályájának: az első komoly lépést jelentették a tudományos pálya felé vezető úton. Marczali tulajdonképpen tanításból élt, noha a második évtől ösztöndíjat kapott. Tanulmányai és házitanítói tevékenysége mellett is jutott ideje arra, hogy sokat olvasson, elsősorban történeti forrásokat, majd feldolgozásokat, sőt statisztikai és közgazdaságtani munkákat is. így ismerkedett meg az Egyetemi Könyvtárban annak igazgatójával, Toldy Ferenccel, akihez engedélyért fordult, amikor megtagadták tőle a tudományos könyvek kikölcsönzését. Toldy kivallatta a 15. évében levő fiatalembert, majd amikor meggyőződött tárgyi tudásáról, korlátlan lehetőséget adott számára a könyvtár használatához. Marczali élt ezzel a lehetőséggel, sőt vissza is élt vele: egy ízben előfordult, hogy négy napon és négy éjszakán át egyfolytában dolgozott, egészen addig, amíg végül eszméletét nem vesztette. Nem csoda, hogy ez az intenzív munka kikezdte az egészségét.16 A jelentős eredményeket elért, ekkor már hat idegen nyelven1 7 jól beszélő, író és olvasó fiatalember magára vonta a figyelmet. Tanári vizsgája után így állást kapott a nemrégiben alapított Gyakorló Gimnáziumban. Tulajdonképpen ez volt pályájának az a mozzanata, amely döntően meghatározta egész további működését. A dolgok megértéséhez azonban szükséges, hogy egy pillantást vessünk az egyetemi oktatás egészére, a gyakorló iskola szerepére, s talán a tudománypolitikára is. A fiatal tudományos és pedagógus generáció egésze számára az 1870-es évek a nagy lehetőségek kora volt. A kiegyezés megkötése utáni évtizedek a gyors gazdasági fejlődés, a modern magyarországi infrastruktúra többé-kevésbé tervszerű megalapozásának kora. Ezen belül a modern közoktatásügy megalapozása is erre az időre esik. Nem szabad azonban mindebben lebecsülni az egyéni tényezőket. Aza tény, hogy a magyar közoktatásügy olyan eredményeket ért el, amelyek majd egy évszázadra megalapozták a további fejlődést, nem választható el két kimagasló miniszter személyétől: Eötvös Józseftől és Trefort Ágostontól. Történetírásunk mindmáig csupán periférikusán foglalkozott ezzel a kérdéssel, s a két miniszter közoktatásügyi tevékenységével is, holott munkásságuk e téren meghatározó. Mindazok az intézmények, amelyek szinte máig a magyar felsőoktatást alkotják, ezen intézmények épületei, felszerelése stb. — mindez e két miniszter hivatali idejében keletkezett, s benne nem csupán a minisztériumi adminisztráció, hanem jelentős mértékben a két miniszter személyes munkája is megtestesül. A közoktatási politika elvi alapjait Eötvös József fogalmazta meg, s fogadtatta el általában, egyebek között a törvényhozással is a kiegyezés utáni években, mindannak a megvalósítása azonban, amit ez a politika jelentett, néhány kivételtől eltekintve Trefort nevéhez fűződik. A szó szoros értelmében ő hozta tető alá ezeket az intézményeket. A két miniszter a reformkorba visszanyúló egész politikai pályafutása teljes súlyát latba vetette egy-egy nagyobb "•Marczali: i. m. I. k. 812. n Franciául még korábban, angolul egyetemi évei alatt tanult meg.
