Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Gunst Péter: Marczali Henrik történetírói pályakezdése 903
906 GUNST PÉTER októberében a hatodik osztályt már Pápán kezdte meg. Ekkor tanult meg görögül is. Itt is érettségizett 1870-ben, 14 éves korában. Ez akkor nem volt annyira szokatlan, mint amennyire ma az lenne, noha mindenképpen utal az ifjú Marczali tehetségére. Kezdetben nem tudta eldönteni, milyen irányban tanuljon tovább. A gimnáziumban kiváló matematikus hírében állt, de érdekelte a történelem és a földrajz is. Gimnáziumi tanulmányai során elnyerte a pápai kollégium fizikai pályadíját (külön gondot okozott a döntésnél származása, de végül is számára ítélték a 32 forintos díjat, a szabályzat ugyanis nem mondotta ki, hogy „helvét hitvallásúnak" kell lennie a legjobb fizikai érettségiért kitüntetett diáknak1 3 ), s a matematika végigkísérte egyetemi tanulmányai során is. A Bölcsészkarra iratkozott be, történelmet és földrajzot, valamint matematikát tanult. Érdeklődése ugyan gyorsan a történelem felé fordult, de jellemző, hogy 1874-ben, tehát már jóval tanári vizsgája után írt értekezést a Venus bolygó nap és föld közötti, 1874. december 8—9-i átvonulásáról.14 Az önálló számításokkal ellátott értekezést Szily Kálmán megjelentette a Természettudományi Közlöny 1874 novemberi számában (Marczali a kérdésről előadást tartott a Természettudományi Társulat 1874. november 18-i ülésén). Végül azonban győzött a történelem, s részben a földrajz. Tanári vizsgát 1873 decemberében tett. Egyetemi évei meghatározóak voltak Marczali Henrik pályájára, ha nem is abban az értelemben, amint azt ma érteni szoktuk. Marczali különféle előadásokat hallgatott, filozófiát, esztétikát, földrajzot, alkalmilag matematikai csillagászatot is, de elsősorban történelmet. Tanárai közé tartozott Horváth Cyrill, Greguss Ágost, Kerékgyártó Árpád, Somhegyi Ferenc, Hunfalvy János, Ribáry Ferenc. Tanárai közül a későbbi történetíróra a legmaradandóbb hatást Hunfalvy János gyakorolta, akinél kitűnt térképolvasásban, Kerékgyártó Árpád, akinél több dolgozattal is szerepelt, meg Horvát Árpád, aki bevezette a diplomatika alapjaiba. Mégsem a tanárok előadásaiban látjuk a meghatározó hatást. Kivált a történelem szakmai rejtelmeiből az akkori budapesti egyetemi oktatás nem sokat nyújtott. Marczali pedig még — mint láttuk — otthon, majd a gimnáziumban is kitűnő történeti oktatást kapott. Visszaemlékezései során külön is hangsúlyozza, hogy Győrött nem Franki (Fraknói) Vilmosnak a katolikus iskolákban akkor szinte egyeduralkodó tankönyvéből, hanem az ún. „közép-Horváth"-ból tanultak,15 Pápán pedig Bocsor Istvántól tanulta ő is a magyar történelmet. Később még lesz szó arról, milyen hatással volt Marczalira, hogy már korán megismerte mind a katolikus, mind a protestánt történetfelfogást gimnáziumi tanulmányai során, s hogy ez mennyiben befolyásolta későbbi tevékenységét. Akármint is volt azonban, az kétségtelen, hogy az akkori legjobb középiskolákhoz viszonyítva a történelem oktatása a budapesti egyetemen nem sok újat nyújthatott. 13 Uo. 723. 14 Morgenstern Henrik: A Vénus elvonulása a Nap előtt 1874. deczember 8/9-ikén. Természettudományi Közlöny, 1874. 441—458. 15 Horváth Mihály: Magyarország történelme. 1—6. k. Újonnan átdolgozta Hatvani Mihály (tk. Horváth M.). 2. kiadás. Pest, 1860—1863.
