Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Gunst Péter: Marczali Henrik történetírói pályakezdése 903
904 GUNST PÉTER rabbiknak, akik a zsidóság asszimilációját tartották követendő ütnak híveik számára. Az ő édesapja is rabbi volt, kiváló talmudista, aki az 1830-as években németül kezdett beszélni. Fia, aki szintén rabbinak készült, s 13 éves korában bóhernak ment, később Pápán gimnáziumot végzett, hogy megismerje a világi dolgokat is. Itt tanult meg magyarul és németül, s 1852-ben telepedett le Marcaliban. Morgenstern Mihály, akire 1848—49 életreszóló benyomást tett, itt a társadalmi élet egyik központjává vált. Iskolájának olyan híre volt, hogy több előkelő nemesi család gyermeke is ott tanult. A rabbit a keresztény úri társadalom hamar befogadta.2 Az asszimilációnak és a befogadásnak közös mértéke lehet, hogy Morgenstern Mihály, a Marcali és környéke zsidó közösségének ez a reformátora, aki egyébként mindig ügyelt magyar kiejtésének helyességére, 1860 nyarán Széchenyi István felett tartott magyar nyelvű gyászbeszédet a zsidó közösségnek, s ezen a környék arisztokrata és nemesi családainak többsége is megjelent.3 Lehet, szerepe volt ebben annak a ténynek is, hogy Marcali a Széchenyiek birtokainak egyik központja volt, a tény mégis utal Morgenstern Mihály elkötelezettségére és arra, hogy a környék nemesi és arisztokrata társadalma jó szemmel nézte ezt a törekvést. Marczali Henrik családjának másik ágán is el volf kötelezve 1848—49 mellett : anyai nagyapja 1849-ben Győrött a szabadságharc mellett mondott beszédéért került haditörvényszék elé.4 Morgenstern Mihály a nevelés, legalábbis a saját gyermekeinek nevelése terén Pestalozzi híve volt. Pestalozzi nevelési elveinek megfelelően foglalkozott gyermekeivel, már az elsőszülött Henrikkel is. A gyermek, aki négyéves korában már írt és olvasott, elemi iskolába egyáltalában nem járt. Hatéves kortól rendszeresen használhatta apja könyvtárát. Minden tantárgyat az édesapjától tanult. Könyveket olvasva sajátította el a német és a héber nyelvet, noha rendszeres nyelvtant még sokáig nem tanult. Már hétéves korában összefüggő — életkorához viszonyítva megalapozott — ismeretei voltak a történelemről, igen érdekelték apja ilyen tárgyú könyvei. Ekkor került a kezébe Welter világtörténete5 és Peregriny magyar történelme.6 A történelmi ismeretek elsajátításához hozzásegítette kezdettől fogva kitűnő memóriája, amelyről egyébként később is híres volt. Nyolcéves korban kezdett apjától latinul tanulni. Marczali Henrik kezdettől magyarul beszélt. Nem mondhatjuk, hogy magyar anyanyelvű lett volna, hiszen apja és anyja egymással németül beszéltek. Valahogyan a homályba vész az anyanyelv kérdése, de mert németül és héberül „tanult", 2 Erre ld. Marczali Henrik: Emlékeim. Nyugat, 1929. I. k. 690. A családra vonatkozó adatok többnyire ebből a visszaemlékezéssorozatból valók. 3 A beszéd megjelent nyomtatásban is: Morgenslern Mihály: Gyászbeszéd gróf Széchenyi István emlékére. Gross-Kanischa, 1860. 4 Marczali: i. m. 692. 5 Theodor Bernhard Welter: Lehrbuch der Weltgeschichte. I—III. 1826—1830. c. munkájáról van szó. A munka, amelynek eredeti kiadása Budapesten nincs meg, több mint 40 különböző kiadást ért meg, japánul és az USA-ban angolul is megjelent. A Monarchia örökös tartományaiban átdolgozva középiskolai tankönyv vált belőle, utoljára 1912-ben adták ki. Van olasz, lengyel és román nyelvű kiadása is. 6 Peregriny Elek: Magyarok' története. Az ifjúság használatára. Buda, 1838. (Legalább öt kiadást ért meg.)
