Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Máté István: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt és a nemzetiségi szociáldemokrata pártok egyesülése az OSzDMP IV. kongresszusán 85
AZ OSzDMP ÉS A NEMZETISÉGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTOK EGYESÜLÉSE 91 G. Csicsinadze) rögtön a napirendi vita elején azzal a javaslattal állt elő, hogy a lengyelországi alkotmányozó gyűlésről szóló ügyrendi pontot ki kell egészíteni a nemzeti kérdés programvetületeinek tisztázásával.1 5 Kosztrov (N. N. Zsordanyija), a tifliszi mensevikek vezetője szerint erre taktikai szempontból is szükség van, mivel magyarázatra vár, hogyan kell alkalmazni a pártprogram egyik vagy másik ide vonatkozó kitételét.1 6 Egy másik tifliszi delegátus, Berijev (I. I. Ramisvili) viszont nem köntörfalazott. Kijelentette, hogy mivel a forradalom idején a nemzeti kérdés az egyik legélesebben jelentkező problémává vált, határozottabban kell megközelíteni, mint ahogy azt a II. kongresszus tette. Azt javasolta, hogy vizsgálják felül az 1903-as programnak a nemzetiségek helyi és területi önkormányzatáról szóló pontját, s „az idők szellemében" tegyék meg ezzel kapcsolatban a szükséges változtatásokat.17 Ugyanígy vélekedett a moszkvai bizottságot képviselő Cserevanyin (F. A. Lipkin), aki szerint: „Ki kell deríteni, hogy a II. kongresszus határozatainak talaján állunk-e?"18 A nemzeti kérdés programköveteléseinek revízióját célzó törekvéseket erősítette az OSZDMP Északnyugati Szövetsége 1905 augusztusi területi konferenciájának állásfoglalása is. Az itt elfogadott határozat, amit bolsevik és mensevik küldöttek terjesztettek a kongresszus elé, azt indítványozta, hogy a stockholmi pártfórum a „nagyobb pontosság" érdekében, bár azonos tartalommal hajtson végre módosításokat a nemzetek önrendelkezési jogát rögzítő programponton.1 9 Mindezek után nem volt véletlen, hogy az OSZDMP felfogásától gyökeresen eltérő álláspontot (kulturális-nemzeti autonómiát) hirdető Bund küldötte, Liber (M. I. Goldman) örömmel konstatálta, hogy az OSZDMP soraiban eltűnt „a korábbi programmal kapcsolatos elégedettség". Mint megállapította: „Ez azt jelenti, hogy a párt komolyan foglalkozott ezzel a kérdéssel, és szemmel láthatóan komolyan meg is akarja oldani." Elkerülhetetlennek tartotta a nemzeti kérdés megvitatását, mert — ahogy lekezelően megjegyezte — „A pártnak eddig nem volt semmilyen általános irányelve a nemzeti kérdés megoldására; ezért jut mindannyiszor kényes helyzetbe, amikor a nemzeti viszonyok új formájával kerül szembe."20 15 Uo. 18. és 21. 16 Uo. 22. 17 Uo. 23. 18 Uo. 22.; Lásd még ehhez a tomszki-omszki szervezeteket képviselő Alekszandrov (N. M. Dobrohotov) és a gúriai szervezet küldöttének, Zsakovnak a felszólalását: uo. 23. és 24. " Uo. 23.; Az Északnyugati Szövetség területi konferenciájának határozatát a mensevik Litvinov (B. D. Vigiljev, vilnói küldött) és Novoszedszkij (M. Sz. Binaszik, szmorgonyi küldött), valamint a bolsevik Polozov (minszki delegátus) és Alekszejevszkij (I. O. Pusasz, dvinszki küldött) terjesztette elő. Az Északnyugati Szövetség 1905 augusztusi konferenciájáról lásd V. I. Szolosenko: Bolseviki v bőrbe sz melkoburzsuaznimi partyijami v Belorusszii (1903-mart 1917 gg.) Minszk 1981. 76—77. 20 Csetvjortij (objegyinyityelnij) szjezd RSZDRP. Protokoli. i. m. 24. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a bolsevikok közül többen szintén indítványozták a nemzeti kérdés átfogó megvitatását, így pl. Smidt (P. P. Rumjancev)és Ljadov (M. N. Mandelstam, moszkvai delegátus). — uo. 19. és 22. Voltak ugyanakkor olyan mensevikek is, akik nem helyeselték a problémakör felvételét a napirendi pontok közé, mivel úgy vélték, hogy megtárgyalása nincs kellőképpen előkészítve. Lásd pl. Ptyicin (В. I. Szolovejcsik, a moszkvai
