Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Máté István: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt és a nemzetiségi szociáldemokrata pártok egyesülése az OSzDMP IV. kongresszusán 85
90 MÁTÉ ISTVÁN azonban kijelentette: „.. .mielőtt egyesülnénk velük, el kell dönteni azt a kérdést, milyenek leszünk mi. Az LKLSZD, a Bund stb. már egyesültek; mi még zilált helyzetben vagyunk, és nem volna célszerű belekeverni a zűrzavar felszámolásának folyamatába a nemzetiségi szervezetek képviselőit. A nemzeti kérdés hatalmas jelentőséggel bír, és meg kell oldani. Csak e kérdés alapján lehet elérni egy tartós egyesülést. S nem lehet első helyre tenni egy tisztára szervezeti kérdést."14 Danék állásfoglalása mutatja, hogy a mensevikek csupán szervezeti problémát láttak az OSZDMP és a nemzetiségi pártok egyesülésében. Erre hivatkozva, s a már jelzett taktikai meggondolásból, a bolsevikok elszigetelése érdekében a nemzetiségi képviselők bevonása nélkül akarták eldönteni a politikai-taktikai kérdéseket, és csak a kongresszus befejező szakaszában kívánták megtárgyalni a fúzió részleteit. Emellett, ahogy Dan beszéde is bizonyítja, a nemzetiségekkel való összeolvadás ügyét a mensevikek összekapcsolták azzal a követeléssel, hogy a kongresszus tárgyalja meg részleteiben a nemzeti kérdést. Törekvésük hátterében taktikai szempontok húzódtak meg, bár kétségtelen az is, hogy a nemzeti kérdés körül tapasztalható bizonytalanságok és hiányosságok miatt javaslatuknak volt objektív alapja és reális magva. Ismeretes, hogy a nemzetiségi szociáldemokrata pártokat korábban (s még a kongresszus idején is) elsősorban a nemzeti kérdés eltérő megválaszolása választotta el az OSZDMP-től. E nézeteltérések alapos, mélyreható tisztázása viszont kétségessé tette volna, de legalábbis elodázhatta az országos párthoz való csatlakozásukat, amit a forradalmi egység megteremtése diktált. A nemzeti kérdés megvitatásara vonatkozó mensevik indítványt ugyanakkor az a törekvés is motiválta, hogy — amint azt a felszólalások mutatják — a kongresszus vizsgálja felül és változtassa meg az OSZDMP ezzel kapcsolatos 1903-as programköveteléseit.I4,a A nemzeti kérdésben kialakított korábbi álláspont revideálását a kaukázusi mensevik küldöttek kezdeményezték. A kutaiszi bizottságot képviselő Kartvelov (N. 14 Csetvjortij (objegyinyityelnij) szjezd RSZDRP. Protokoll, i. m. 38—39. old.; A mensevik felszólalások közül lásd még például a nyikolajevi bizottság küldöttének, Naumovnak (A. Limanovnak) a beszédét, aki az egyesülés előrevételében potenciális veszélyt látott magára az OSZDMP-re nézve. így érvelt: „Hiszen ők [a nemzetiségi pártok — M. /.] már a saját kongresszusaikon a mi részvételünk nélkül fogadtak el taktikai határozatokat, és most itteni döntőbírói fellépésük azelőtt, hogy mi megállapodtunk volna, ténylegesen azt jelenti, hogy lengyellé vagy bundistává változtatják az Oroszországi Pártot, azt jelenti, hogy már most a maguk befolyása alá akarják rendelni ezt a pártot, holott ez egyáltalán nem felel meg viszonylagos politikai súlyuknak. A nemzetiségi pártokbeli elvtársaink ugyanakkor úgy is gyakorolhatnak erkölcsi hatást határozatainkra, ha most, magának az Oroszországi Pártnak az összeolvadása, előzetes egyesülése előtt nem rendelkeznek szavazati joggal." — Uo. 37. Az OSZDMP 1903-as II. kongresszusán elfogadott pártprogram több vonatkozásban is érintette a nemzeti kérdés megoldásának mikéntjét egy jövendő demokratikus oroszországi állam keretei között. A program 3 §-a széles körű helyi és területi önkormányzatot követelt, „a sajátos életkörülmények között élő és sajátos összetételű lakossággal bíró vidékek számára". A 7. pont kimondta valamennyi állampolgár teljes egyenjogúságát „nemre, vallásra, fajra és nemzetiségre való tekintet nélkül". A 8. §. az anyanyelv használatának szabadságát követelte, míg a 9. pont rögzítette „Az államban élő valamennyi nemzet önrendelkezési jogát." — Az SZKP határozatai, I. rész. i. m. 43.
