Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
GÖRGEI VÁCI MANIFESZTUMÁNAK HISTORIOGRÁFIÁJA 883 tavaszi hadjárat kezdetével esett egybe.13 7 Mindez persze bizonyos mértékig érthető is. Révai számára a történelem ekkor (s később is) az ideológiai harc egyik eszköze és példatára volt. S persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a két világháború közötti időszak történetírói gárdája sem csupán Steier Lajosból, Thim Józsefből, Károlyi Árpádból, Szekfü Gyulából állott, akiknek munkássága persze szintén nem volt mentes, néha igen erős, aktuálpolitikai felhangoktól. A történetírás célja viszont elvileg nem egy-egy politikai rendszer legitimálása, hanem a történeti igazság lehetséges megközelítése; ily módon Révai periodizációját lehet a „haladó hagyományok" közé sorolni, de alkalmazása meglehetősen kétes eredményekkel jár. Révai a váci nyilatkozatot nemes egyszerűséggel pártütő és lázadó okmánynak nevezte, más értékelést nem fűzött hozzá.13 8 Az 1948-ban megjelent centenáriumi kötetben, amely a magyar marxista történetírás első reprezentatív munkája volt, Mód Aladár Révai periodizációs elvei alapján tárgyalta a szabadságharc politikai történetét. Külön fejezetben foglalkozott a politikai és a katonai vezetés ellentéteivel és a váci nyilatkozattal. Mód elismeri, hogy a manifesztum kiadására Görgeit „a seregében s tisztikarában mutatkozó válság indította". Véleménye szerint Görgei ott követte el a hibát, hogy nem egyszerűen egy lecsillapító nyilatkozatot tett közzé, hanem „jóval tovább ment annál, amit az adott helyzet és a tisztikar megnyugtatása megkövetelt". Görgei e reakciós engedménnyel, a kiáltvány reakciós túlzásaival maga is a reakció eszközévé vált. Ez azonban Görgei részéről nem véletlen tévedés vagy véletlen jelenség volt, „hanem egyenesen következett Görgey forradalomellenes, antidemokratikus beállítottságából". A nyilatkozat ugyan megőrizte a hadtest egységét, de Görgei „elvesztette a legfontosabbat: Kossuthnak és a nemzeti ügy mindenre kész híveinek a bizalmát".139 A centenáriumi irodalom másik reprezentatív kötetét Szabó István és köre tette közzé. A kötet szerzői igyekeztek a lehetséges tárgyilagossággal nyúlni a szabadságharc egyes kérdéseihez, így a Görgei-kérdéshez is. Voltaképpen az ún. polgári történetírás legjobb hagyományait követték: igyekeztek vállalni 48—49 egész örökségét, ami természetesen nem tetszhetett mindenkinek. A váci nyilatkozatról Csobán Imre írt hosszabban a közvélemény problémáit boncolgató tanulmányában. Lényegében a korábbi monográfiák eredményeire és az emlékiratok adataira támaszkodott, ami az értékeléseken is látszik. A manifesztum kibocsátását szerinte is a tisztikaron belüli válság tette szükségessé. Értékelése szerint Görgei a nyilatkozattal olyan álláspontnak adott hangot, amely éppen nem fedte a magyar kormányét. Az engedelmesség felmondásának kérdésére utalva idézi Görgey István és Horváth 137 Révai József : Marx és a magyar forradalom. In: uő.: Válogatott történelmi irások. I. Bp. 1966. 143.; Révai tanulmányáról: Lackó Miklós: Révai-problémák. In: uő.: Válságok, választások. Bp. 1975. Különösen a II—III. fej. Révai maga sem tartotta tanulmányát kánonnak uo. 251.; Forrásai: uo. 294—5. 13 *Révai: Az aradi vértanúk, i. h. 181. 139 Mód Aladár: Pártharcok és a kormány politikája 1848—49-ben. In: Forradalom és szabadságharc 1848—1849. Bp. 1948. 126—7.; Lényegében ugyanezt az értékelést ismétli meg: uő. : 400 év küzdelem az önálló Magyarországért. 7. bőv. és átdolg. kiad. Bp. 1954. 227—8.
