Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
884 HERMANN ROBERT Mihály véleményét, azzal a megjegyzéssel, hogy a közvélemény lényegében e két álláspont között ingadozott, hozzátéve, hogy a proklamáció „elég homályosan volt szövegezve ahhoz, hogy első olvasásra tisztába lehessen jönni vele".14 0 Az évfordulóra megjelent egyetlen összefoglaló munkát Eckhart Ferenc írta. Eckhart hasznosította az 1920—30-as évek kutatási eredményeit és forráskiadványait. A váci nyilatkozat okait nem elemzi. Pontosan ismerteti a nyilatkozat gondolatmenetét. Véleménye szerint az méltán keserítette el Kossuthot és az OHB-t, „amellyel szemben az engedelmességet felmondva, a politikát veszélyes módon belevitte a tisztikarba". A nyilatkozat megokolatlanul állította szembe Mészárost az OHB-val, s mondta a feldunai hadtestet V. Ferdinánd alkotmányos király hadseregének, „holott olyan sereggel szemben kellett harcolnia, melyet V. Ferdinánd küldött az ország ellen. E nyilatkozatokkal kezdődött meg a hadseregnek az a szerencsétlen politizálása, amely engedelmességét a kormány intézkedéseinek mérlegelésétől tette függővé." Úgy véli (Steier alapján), hogy Kossuth január 10-i levele Görgeihez a váci nyilatkozat határozott visszautasítása volt. Átveszi azt a téves megállapítást is, hogy Görgei Vác után egyetlen jelentést sem küldött Kossuthnak, „mintha tisztikarával együtt szakítani akart volna vele". Végül ismerteti Windisch-Grätz reményeit a váci nyilatkozattal kapcsolatban, s az ezeket megcáfoló rózsahegyi tárgyalást.141 A polgári radikálisok történetszemléletét tükrözte az a rövid tanulmány, amelyet Fejtő Ferenc írt az 1848-as európai forradalmakat tárgyaló kötetben a magyar szabadságharcról. Fejtő szerint a magyar hadsereg tábornokai minden alkalmat megragadtak, hogy Kossuth cselekedeteit birálják, utasításait kijátsszák. E viszony nyílt viszállyá válását jelentette a váci proklamáció. Görgei ebben a kormányra hárította a felelősséget a kudarcokért. „Ebben nincs semmi csodálatos. A hadvezérek, még a forradalmi hadvezérek is mindig győznek; ha vereséget szenvednek, az a civilek hibája. Ez a szabályszerű tiszti logika nyilvánult meg Görgey viselkedésében is." Fejtő szerint a kiáltvány 2., a republikánus izgatásokról szóló pontja Kossuthnak szólt. A nyilatkozat túllépte a napiparancs szokványos kereteit, politikai tett volt, s annál kevésbé menthető, mert Görgei november 26-i nyilatkozatában „a nemzeti szuverenitás letéteményesének ismerte el a képviselőházat, és engedelmességet fogadott a Honvédelmi Bizottmánynak." így a nyilatkozat harmadik pontja nyílt pártütés volt Kossuth ellen. Görgei azonban bebizonyította, hogy nem hajlandó nemzetárulásra, hiszen Rózsahegyen visszautasította Windisch-Grätz fegyverletételi ajánlatát. Kossuth sem akarta elmérgesíteni a helyzetet, Görgei pedig, látva, hogy a visszavonulás nem bomlasztotta fel a hadsereget, s nem csüggesztette el a közvéleményt, újra biztosította az OHB-t hűségéről.142 '*°Csobán Endre: A közvélemény problémái. In: Szabó István szerk. A szabadságharc fővárosa Debrecen. 1849. január — május. Debrecen 1948. 235. 141 Eckhart Ferenc: 1848, a szabadság éve. Bp. 1948. 210—212. о. 1,2 Fejtő Ferenc: A magyar szabadságharc. In: vö. szerk.: Európa tavasza 1848. Bp. é. n. 110—112. o.
