Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Máté István: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt és a nemzetiségi szociáldemokrata pártok egyesülése az OSzDMP IV. kongresszusán 85
AZ OSzDMP ÉS A NEMZETISÉGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTOK EGYESÜLÉSE 89 A Bund nevében felszólaló Abramovics (R. A. Rejn) osztotta lengyel kollégája álláspontját. Ő is az egész oroszországi proletariátus érdekközösségére tette a hangsúlyt, s mint mondta, a mindenki számára fontos határozatok elfogadásakor a kongresszusnak számolnia kell a több tízezres nemzetiségi szociáldemokráciák véleményével. Beszéde végén élére állította a kérdést, amikor leszögezte: „Az egyesülési tendenciák erősödnek, de ki kell deríteni, mennyire erősek. A napirendi kérdés eldöntése olyan vizsga lesz, mely megmutatja, hogy az egyesülés vagy a frakciózás szelleme érvényesül-e itt?"10 Hasonló gondolatot fogalmazott meg a lett Dambit (V. V. Gyerman) is. Beszédében így szólt a jelenlevő delegátusokhoz: „Ha kongresszusuk legvégére halasztják a megvitatást, ezzel azt bizonyítják, hogy nem értékelik kellőképpen e fontos kérdés jelentőségét. Ez a legfőbb kérdés, fontosabb az agrárkérdésnél, fontosabb a »jelenlegi helyzetnél«. A mi részvételünk nélkül csak az Oroszországi Párt, és nem mások számára dolgoznak ki irányelveket." Kifejtette emellett, hogy ha a tanácskozás elsőként oldaná meg a nemzetiségi pártok csatlakozásának kérdését, akkor a továbbiakban e szervezetek megjelent képviselői már az OSZDMP tagjaiként vehetnének részt a többi napirendi pont megvitatásában, s akkor nem a „többség" s nem a „kisebbség", hanem az egész oroszországi szociáldemokrácia véleménye győzedelmeskedhetne a kongresszuson.11 Az ügyrendi vitában a bolsevikok határozottan támogatták a nemzetiségi pártok jogos követelését. Lenin, aki a pétervári munkások mandátumával vett részt az értekezleten, Bisztrov (Z. Ja. Litvin-Szedoj), aki a finnországi katonai szervezetet képviselte, Alekszejevszkij (I. O. Pusasz) a dvinszki bizottság, Artamonov (F. A. Szergejev-Artyom) a harkovi szervezet, Mihajlov (Ja. M. Brandenburgszkij) a tveri bizottság, Vasziljev (Sz. V. Mogyesztov) pedig a moszkvai körzeti szervezet küldötteként szállt síkra az egyesülés mielőbbi megoldása mellett.12 Smidt (P. P. Rumjancev), aki az Egyesített Központi Bizottság képviselőjeként vett részt a kongresszus munkájában, a mensevikekkel vitázva azt fejtegette, hogy nem lenne teljes az OSZDMP egyesülése, ha nem kapcsolnák hozzá idejében a nemzetiségi szociáldemokrata pártokat, akik — mint megállapította — a kérdés eldöntése után morális hatást is gyakorolhatnának a kongresszus további munkájára.13 A mensevikek körömszakadtáig védelmezték az eredeti napirend-tervezetet, s mindent elkövettek álláspontjuk érvényesítése érdekében. Ebben különösen Dan (F. I. Gurvics) az Egyesített Központi Lap szerkesztőségének munkatársa jeleskedett, aki Martov távollétében a mensevik tábor egyik vezéralakja volt a kongresszuson. Beszédében elismerte ugyan a nemzetiségi pártokkal való egyesülés fontosságát, 10 Uo. 36. 11 Uo. 36—37. 12 Lenin felszólalását lásd uo. 19. és LÖM 12. köt. 343. A többi hozzászólást lásd a jegyzőkönyv 19. (Litvin-Szedoj), 27. (I. O. Pusasz és Szergejev-Artyom) és 37—39. oldalain (Ja. N. Brandenburgszkij és Sz. V. Mogyesztov). 13 Uo. 39.
