Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
GÖRGEI VÁCI MANIFESZTUMÁNAK HISTORIOGRÁFIÁJA 855 csak az egyik magyarázat. E hirtelen véleményváltoztatás másik gyökere az emigrációs „fegyelem" kialakulásában keresendő. Az emigrációs múltszemlélet és politikai érvelés sarkalatos pontja volt Görgei árulása, s ennek hirdetése alól a komáromi hős sem vonhatta ki magát.12 Klapka munkái már csak azért is érdekesek, mert bennük kezdődik meg a váci nyilatkozat historiográfiai szerepe, mégpedig oly módon, hogy egyazon szerző mindkét fél álláspontjának hangot ad. Az évtized emlékirat-irodalmának másik érdekes darabja Szemere munkája. A volt miniszterelnök lelkisége külön tanulmányt igényelne; kétségbevonhatatlan tehetségéhez félelmetes összeférhetetlenség is járult. Az emigrációk közös betegsége a széthúzás, s e visszataszító jelenség felidézésében e jótollú politikusnak komoly szerepe volt. Ennek eredményeként az 1850-es évek közepére már alig volt olyan volt fegyvertársa, akivel még beszélőviszonyban lett volna. Szemere, főleg a végnapokkal kapcsolatban, több cikkben is foglalkozott a szabadságharc eseményeivel, s írt néhány összefoglaló munkát is. Legfontosabb műve azonban a Batthyány Lajos, Kossuth Lajos és Görgei Arthur pályafutásáról írott könyve.13 Szemere szerint a váci nyilatkozat Görgei „zavaros politicai felfogásának" leghívebb képe. „Legelső ez hosszú sorából azon tetteinek, amelyekben a legteljesb engedetlenség és a legbuzgóbb hazafiság, a leghatározottabb akarat és a legnagyobb fogalomzavar áll egymással szemközt. A király már felforgatta az alkotmányt, és ő mint királyi tábornak vezére lép föl; respublicai törekvések ellen szólal fel, minek már nevét sem emlegették akkor; csak a királyi hadministernek ígér engedelmességet, habár a királyi ministerium már három hó óta nem létezett; őt magát is az az ideiglenes kormány nevezte ki tábornokká és fővezérré, melynek az engedelmességet most felmondja; végre mindezen ellentmondások koronájaképen fölemeli magát a nemzet és a fejedelem fölébe, mondván, hogy ha ezek békét kötnek is, ő és a sereg azt csak úgy fogadják el, ha általa az 1848k l alkotmány biztosíttatni fog." Szemere véleményét azért idéztem ily bőven, mert a későbbiekben még több munkában felbukkan. A fentiek után felkiált: „S ki volt ő akkor, hogy e fennhéjázó igénnyel lép föl? Mi dús érdemei voltak a hazára nézve?" stb., majd rátér Görgei lelkiségének elemzésére. Arra a véleményre utalva, hogy Görgei e nyilatkozatot azért adta ki, hogy ezáltal az III. köt. Bp. 1888. passim; Kemény Zsigmond: Emlékirat 49-ből. In: Gyulai Pál (szerk.): Kemény Zsigmond összes művei. IX. köt. Bp. 1907.133—136. о. Uő.: Forradalom után. In: uó.: Változatok a történelemre. Bp. 1982. 353—4.: Ludvigh János feljegyzései a magyar szabadságharcról. Közli Lengyel Tamás. Történetírás 1938. 143—44. 12 Lengyel Tamás: Klapka 13. o. 13 Szemere Bertalan: Graf Ludwig Batthyány, Arthur Görgei, Ludwig Kossuth. Politische Charakterskizzen aus dem ungarische Freiheitskriege. Hamburg 1853. E mű, bár magyar alapszövege Szemere kézírásával fennmaradt, mindmáig nem jelent meg magyarul. Kivételt csupán a Görgeiről írott jellemrajz képez, amelyet 1915-ben a Magyarország hasábjain Kacziány Géza tett közzé, saját fordításában és Görgeit szidalmazó jegyzeteivel kiegészítve. Én a kéziratot használtam. Lelőhelye: OSZK Kézirattár. Fol. Hung. 1953. Szemere megjegyzése a „respuohcai törekvésekre" vonatkozó pont indokolatlanságáról nem felel meg a tényeknek. A köztársasági gondolatnak 1848 végén komoly viszhangja volt. Ld. erre: Kosáry— Németh G. i. m. 111—112. és 133—135. o.
