Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
856 HERMANN ROBERT ellenséggel alkudozásokba kezdhessen, így ír: „És ha e szempontból tekintenénk eljárását, azt nem lehetne kárhoztatni."1 4 Az 1860-as évtized a 48-as historiográfia szempontjából két dolog miatt jelent fontos mérföldkövet. Egyrészt azért, mert ebben az évtizedben jelent meg az emigráció történetszemléletének legfontosabb dokumentuma, Horváth Mihály munkája, amely lényegében az 1848—49-es eseményekről írott első, alaposan dokumentált politikatörténeti szintézisnek tekinthető; másrészt azért, mert ebben az évtizedben Magyarországon is megindult a szabadságharcról szóló emlékiratok kiadása; a nagy év jelentős szereplői adhatták közre emlékezéseiket; a kiegyezés után pedig nagy hévvel indulhatott meg az „áruló — nem áruló" vita is. A munkájában némi kéziratos anyagra is támaszkodó, ám politikai rokon- s ellenszenvei által még inkább befolyásolt Horváth Mihály értékelése szerint a nyilatkozatnál egy elveszett csata sem lehetett volna leverőbb Kossuthra, „mert nem kevesebb volt ez, mint katonai pártütés az ország kormánya s képviselete ellen". Görgei minden polgári hatalom iránti féktelen elbizakodottsága, gyűlölete és lenézése nyilvánult meg abban, hogy „nemcsak nyíltan megtagadja az engedelmességet a honvédelmi bizottmány iránt", hanem felülemeli magát és hadtestét a nemzet képviseletén, amikor kijelenti, „hogy ő az ellenséggel kezdett bármi egyezkedést csak úgy ismeri és fogadja el, ha az 1848-ki alkotmányt s hadteste becsületét biztosítja". Emellett meghasonlást szít „azon alaptalan, semmivel sem indokolható vád által, mintha volna párt, mely éretlen respublikái kísérletek által az alkotmányos királyságot megdönteni igyekeznék..." S mindezt csak azért teszi, „hogy lázadással határos engedetlenségét némileg indokolhassa".15 Horváth Mihály, amúgy is erősen Szemerére emlékeztető fejtegetései után, megismétli az ex-miniszterelnök megjegyzéseit a nyilatkozat logikátlanságát illetően. A nyilatkozat legtragikusabb következményének azt tartja, hogy a hadseregen belül itt jelentkezett először az a vélemény, hogy „annálfogva, mivel az alkotmány megőrzéséért küzd, fel is van jogosítva, magának politicai szerepet igényelni," a kormány lépéseit bírálni, az engedelmességet ezek helyességétől függővé tenni, ill. a hatalomnak a hadsereg és a kormány közötti megosztását követelni.16 Horváth szerint e nyilatkozat volt a kezdete Görgei azon „engedetlen, daczos, pártoskodó magaviseletének", mellyel utóbb hazája „valóságos árulójává lett".1 7 Horváth Mihály munkája viszont, éppen szerzőjének óriási 14 Szemere i. m. 55—56. fT. 15 Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848—49-ben. I—III. Genf. 1865. II. kiadása: Pest 1871. A jegyzetek a genfi kiadás II. kötetére vonatkoznak. 239. 16 Horváth i. m. 240. 17 Uo. 242. Horváth azt írja a 2. kiad. II. köt. 226. oldalán, hogy a január 14-én Görgeihez érkező debreceni futár által hozott Kossuth-levél „a váczi nyilatkozvány veszélyes ösvényétől barátságosan óva inté" a tábornokot. Ez téves. Január 15-én Görgei Kossuth január 8-i levelét kapta meg, ez azonban egy egyszerű körlevél volt a seregparancsnokokhoz. Kossuth január 10-i levele, amelyből esetleg ki lehetne olvasni hasonló tartalmat, csak január 18-án ért Görgeyhez, a hadügyminisztériumtól származó január 12-i paranccsal egy időben. A váci nyilatkozat híre viszont csak január 15-én érkezett Debrecenbe. Gelich Rikhárdíryd alább idézendő munkájának II. kötetében, hogy a Tóth Bódog százados által kézbesített január
