Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Palotás Emil: A császárok szövetségének kudarca (osztrák-magyar-orosz viszony az 1885-87-es balkáni válság időszakában) 811
A CSÁSZÁROK SZÖVETSÉGÉNEK KUDARCA 837 gyorsan új számításokat végzett az orosz haderő nagyságáról, mozgósíthatóságáról. Ezek most — ellentétben a megelőző tavasz reménykeltő hangulatával — a vezérkari főnök pesszimizmusát támasztották alá. December második hetében már egészen konkrét intézkedésekről születtek döntések. Jellegük arra utal, hogy a legfelső hadvezetés a rákövetkező tavaszra várta a hadmüveletek megindulását, és ennek figyelembe vételével többszakaszos, hosszabb időre elnyúló terveket dolgozott ki. A felkészülést célzó első intézkedések defenzív jellegét nehéz kétségbe vonni. Ugyancsak szembetűnő, hogy a cselekvési programot a német szövetségessel való bármiféle egyeztetés nélkül állították össze — kényszerből. Ugyanígy láttak hozzá a kivitelezéshez. A „casus foederis" tisztázására Beck különleges figyelmet fordított. Erőfeszítései, hogy Walderseetől kielégítő felvilágosításokat nyerjen, 1886 decemberében nem vezettek a kívánt eredményhez. Német részről, mint Steininger osztrák-magyar katonai meghatalmazott jelentette, a kettős szövetségből fakadó kötelezettségek feltétlen teljesítését ígérték, szóvirágokat-bőven mondtak, de konkrét számokat nem. Waldersee annyit pozitívan állított, hogy a Keleten számításba jöhető („tekintélyes") német erő nagysága a nyugati front alakulásától függ. Ebből világosan értettek Bécsben.82 Minél jobban Franciaországra koncentrált a porosz vezérkar, annál inkább szüksége volt arra, hogy a Monarchia növelje erejét Galíciában, és ezzel lekösse az oroszokat. Bátorítaniok kellett az osztrák katonai előkészületeket.8 3 Bismarck összetettebben gondolkodott: nem ellenezte a szükséges mértékig történő felkészülést, de kitartóan sugallta, hogy a katonai lépések mellett Bécsnek szüntelenül és tettekkel kell bizonyítania az oroszok iránti politikai jóindulatát, erősíteni a cár hitét. Ezúttal (és ennyiben) egy hullámhosszon mozgott Kálnokyval és Ferenc Józseffel. Ők is a politikai kríziselhárítás és a katonai készenlét kombinálására törekedtek, bár a részletekben közel sem a bismarcki elképzelések szerint jártak el. Az osztrák vezérkarra mindebből csupán a legközvetlenebb hadászati vonatkozások tartoztak. December 10—12. között Beck precíz elaborátumokat vetett papírra a háborús előkészületek sorrendjéről és tartalmáról. A teendőket három kategóriába sorolta. Az elsőbe csoportosította azon intézkedéseket, amelyek végrehajtását azonnal elkezdendőnek ítélte, a másodikba azokat, melyekre akkor kell majd sort keríteni, ha a nemzetközi helyzet folytatódó romlása a következő hónapokban tovább növelné egy háború valószínűségét, míg a harmadik kategóriát az általános mozgósítást előkészítő — tehát már a háború közvetlen küszöbén foganatosítandó — intézkedések alkották.84 Az első csoport kikülönítését a katonai vezetés elvileg már 1885 telén — tehát a válság legkezdetén, egy eltérő szituációban — előirányozta azon célból, hogy a feltűnést elkerüljék, a tényleges háborús készülődés megkezdését minél tovább 82 Steininger jelentése Beckhez, 1886. dec. 14. HHStA PA I K. 466. 83 Canis 191. 84 „Vorbereitungsmassnahmen für einen Krieg mit Russland" KA Militärkanzlei S. M. Sep. fasc. 69 Nr. 11.
