Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Palotás Emil: A császárok szövetségének kudarca (osztrák-magyar-orosz viszony az 1885-87-es balkáni válság időszakában) 811
836 PALOTÁS EMIL tett. A javulás leginkább abban jutott kifejezésre, hogy a mozgósított hadsereg — három gyaloghadosztály kivételével — már a 23. napon eljutott a gyülekezési körzetbe, és az egész mozgósítást 28 nap alatt be lehetett fejezni.7 8 Az optimizmust a nyáron lelohasztotta az az elszomorító hír, hogy Németország nem ragaszkodik változatlanul az 1882-ben meghirdetett elvhez, mely szerint az első helyre még kettős háború esetén is az orosz hadszíntér állítandó, és az első döntő sikert Keleten kell biztosítani.7 9 Bécs számára régebb idő óta axiómának számított, legutóbb Albrecht 1885 áprilisában szögezte le, hogy a Monarchia csekély ereje miatt egyedül képtelen helytállni Oroszországgal szemben, önállóan tehát prevencióra semmiképpen sem képes. Most mégis ilyen kedvezőtlen szituációval kellett szembenézni. Az európai nagyhatalmak általános fegyverkezési versenyében — erről különben az 1886. szeptember 25-i, említett közös miniszteri értekezlet résztvevői is eszmét cseréltek — a Monarchia egyre jobban lemaradt, a többiek a hadsereg létszámában, a fegyverzet minőségében stb. megelőzték. Amikora vezérkarhoz 1886 őszétől hírek jutottak el az állítólag fokozódó orosz katonai előkészületekről, a katonai tervezők nyugtalankodása érthetően megerősödött. Azt ott nem tudhatták, hogy az ellenfelet viszont az ugyancsak állítólagos osztrák háborús készülődések hozták izgalmi állapotba. Az orosz vezérkar fontolóra vette a birodalom nyugati körzeteinek megerősítését.8 0 A konfliktus-hangulat eluralkodása arra késztette Beck vezérkari főnököt, majd nyomában Albrechtet, hogy nyomatékkal figyelmeztessenek az orosz háború immanens veszélyeire. Tulajdonképpen mindkettőt a német magatartás — a kooperáció elmaradása, vagy gyengülése — késztette szólásra.81 Beck december 1-i emlékirata az orosz háború „spontán bekövetkeztének" esetét taglalja, amin közvetlen orosz támadást értett. Ezúttal nem alternatívák foglalkoztatták, hanem a meglepetésekre kívánt jó katona módjára időben felkészülni. Nem említi a diplomácia tevékenységét, nem szól a háborús veszély csökkentésének esetleges nem-katonai módozatairól. Mintha egész írása arra készült volna, hogy alátámassza: a Monarchia számára végzetes lesz, ha Oroszország megtámadja, egyéb szövetségesei sem menthetik meg, ha a porosz közreműködés elmarad. Akkor a Monarchia 32—34 hadosztályának kell 62 orosz hadosztállyal a harcot felvennie. A vezérkari főnök emlékirata bizonyos elvi vonatkozások kiemelésére korlátozódott; az igazi szervező munka, a felkészülés akkor már lendülettel folyt. 1886 vége alkalmas példa annak vizsgálatára, hogyan jött mozgásba a Monarchia hadi gépezete, amikor politikai krízis katonai konfliktus árnyékát vetette előre. A fejleményeket a katonai bürokrácia oldaláról ragadhatjuk meg. Az alapdokumentumok elkészítése a vezérkar erre szakosodott osztályainak hatáskörébe tartozott. Az „Evidenz-Büro" 78 Beck 1886. ápr. 22-i felterjesztése uo. Fasc. 7. (Az előző évben még 35 nappal számoltak.) 7Q Cams 190. 80 Vö. Dnyevnyik Lamzdorfa 1886—1890. Moszkva-Leningrad 1926, 8, 12, 24. 81 A két elaborátum: KA Militärkanzlei S. M. Sep. fasc. 69. Utal rájuk E. Glaise-Horstenau: Franz Josephs Weggefährte. Das Leben des Generalstabschefs Grafen Beck. Wien 1930, 299—300.
