Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Palotás Emil: A császárok szövetségének kudarca (osztrák-magyar-orosz viszony az 1885-87-es balkáni válság időszakában) 811
A CSÁSZÁROK SZÖVETSÉGÉNEK KUDARCA 835 látszott kivihetőnek. A bismarcki propaganda-apparátus háborús harsonái éppen novemberben szóltak a legerőteljesebben. A parlamenti trónbeszéd, a jól szervezett sajtókampány és a diplomáciai manőverek együttesen megteremtették a közeli háború pszichózisát. A porosz-német állam mindenható kancellárja sohanem-volt bonyolultságú játszmába kezdett, amelynek bár csupán egyik, ám döntő szerepű eleme volt, hogy az előidézett háborús veszélyt irányítani legyen képes, méghozzá úgy, hogy a potenciálisan kétfrontos háború bizonyosan német-francia párharcra szűküljön le. A bonyolult számítások szövedékének felfejtése történészek generációit foglalkoztatta már, akik természetesen gondosan vizsgálták a bismarcki politikai vezetés és a német hadsereg irányítóinak szintén nem könnyen áttekinthető viszonyát. Itt és most elegendő annak konstatálása, hogy 1886 végére a keleti és a nyugati válság egymásrahatása, az ebből eredő felfokozott háborús veszély befészkelte magát a kortársak tudatába. A nemzetközi feszültség éleződése 1886 utolsó heteire olyan fokot ért el, amely már katonai téren is intézkedéseket követelt a Monarchia részéről. A hadsereg vezetői az orosz magatartás módosulásából, bizonyos katonai mozgás felnagyított híreiből, és természetesen a Ballplatz keményebb fellépéséből hivatásszerűen következtettek egy „spontán háború" lehetőségére a cárizmussal szemben. De ez utóbbi roppant nagy gondot jelentett számukra, mivel határozott jelek utaltak arra, hogy a német hadvezetés újabban nem az Oroszország elleni hadjáratot állítja számításaiban az első helyre, hogy tehát alapvetően és kedvezőtlen irányban változott meg a német stratégiai tervezés. Bár a közvetlen katonai vonatkozások csupán a 80-as évek nagy nemzetközi válságának egy viszonylag késői szakaszán jutottak igazán előtérbe, a balkáni bonyodalmak hamar kiváltották a hadvezetés megkülönböztetett figyelmét az érintett nagyhatalmak mindegyikénél. Bécsben 1885 késő őszén, a szerb háború kapcsán látták először szükségét egy közvetlen nagyhatalmi összecsapás számbavételének — egyelőre teljesen teoretikus síkon.7 7 Orosz, valamint német oldalon szinte egyidejűleg mutatkoztak a tettvágy jelei — bár a hangulat akkor gyorsan múlékonynak bizonyult. Waldersee ellentétei Bismarckkal azidőtől szinte rendszeres időközönként megmutatkoztak. A bécsi vezérkarban 1885/86 telén elvégezték az Oroszország elleni háború felvonulási terveinek időszakos revízióját. Az eredményt az illetékesek roppant kedvezőnek találták. A Debrecen-Miskolc-Stryj vasút részleges üzembe helyezése minőségi változást hozott, segített kikapcsolni egy veszélyes határzónát Oswiecin-Krakkó térségében, kevesebb egység is elegendő lett a felvonulás fedezésére. Ezenkívül az új vonal belépésével a vezérkar immár öt átmenő stratégiai útvonallal rendelkezhetett, ezek kombinálása a szállítási feladatok megoldásánál nagy előnyökkel kecsegte-71 „Denkschrift über die Entwicklung des Aufmarsch-Elaborates für den Kriegsfall mit Russland 1880 bis 1890." Österreichisches Staatsarchiv Kriegsarchiv (KA). Operationsbüro des Generalstabes. Fase. 6.
