Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Palotás Emil: A császárok szövetségének kudarca (osztrák-magyar-orosz viszony az 1885-87-es balkáni válság időszakában) 811
A CSÁSZÁROK SZÖVETSÉGÉNEK KUDARCA 825 összeütközés megvívására is sor kerülhet; az előbbiben érdekelt nagyhatalmak (Anglia, Ausztria és Itália szemben Oroszországgal) a maguk saját küzdelmével lévén elfoglalva, alkalmat szolgáltatnak a német császárságnak egy előnyös pozícióból történő újabb leszámolásra a szükségszerűen izolálódó franciákkal. Hogy felmerült ilyen feltételezés, azt egyrészt Bismarck saját megnyilatkozásai támasztják alá,43 másrészt bonyolult manőverekből összeálló diplomáciai gyakorlata, amely — az általa kedvelt módon: mindenkor többfajta megoldási lehetőség számításba vételével folytatott napi politika szerint — heterogén elemek virtuóz elegyítésével törekedett ilyen eshetőség biztosítására. Témánkhoz mindebből közvetlenül az tartozik, hogy az egyidejűleg, de egymástól elkülönítve fejlődő konfliktusokkal számoló stratégia feltételezte a „keleti" bonyodalmak további elmélyülését. Bismarck tehát egyéb adott feltételek mellett vállalkozhatott akár arra is, hogy nem tompítja, hanem ellenkezőleg, szítja az orosz tettvágyat a Balkánon! Eléggé ismert, hogy Bismarck az idő tájt mesterséges eszközökkel mértéktelenül felnagyította a francia revanstörekvések akut veszélyességét, valamint az is, hogy ezen veszélyre való hivatkozással próbálta visszafogni mindazokat, akik akár Németországban, akár Ausztria-Magyarországon az oroszokkal szembeni határozottabb fellépést szorgalmazták. Kevésbé ismert viszont, hogy a kancellár ugyanezen időben ellenkező előjelű kísérletezést is folytatott — akcióra provokálta a cárizmust. A szorosok problémáját megint előhúzva erősen ígérte a megszerzésükért indítandó esetleges harchoz Németország teljes politikai támogatását.4 4 A bismarcki átláthatatlan manőverezésnek ez a lényeges alkotóeleme döntő szerephez kissé később, az ún. viszontbiztosítási szerződés körüli tárgyalásokon jut, de az előkészítés már 1886 októberében elkezdődött. Alakulását egyebek mellett a gazdasági alapon időnként éleződő orosz-német viszony erőteljesen befolyásolta. Ameddig csekély kilátás volt arra, hogy az orosznak ellensúlyt képező angol-osztrák kooperáció megvalósuljon, addig a kétfajta stratégia gyökeresen ellentétes elemei alkalmanként keveredve jelentkeztek — nehezítve nem csupán az osztrák-magyar diplomáciának, de magának a wilhelmstrassei apparátusnak a tisztánlátását is.4 5 Az osztrák-magyar külpolitikának tehát éppen szövetségesei vonatkozásában kettős negatív tendenciával kellett szembenéznie. Az orosz elkeseredés és a nyugati német elköteleződés (a francia „veszély") erősen foglalkoztatta a Ballhausplatzot. A mögöttes német szándékokat ott legfeljebb találgathatták, de a berlini állásfoglalás rendkívüli fontosságával nagyon is tisztában voltak. A gyorsan változó helyzethez való azonnali igazodás kényszeréből fakadó, esetleges végzetes döntés elhalasztását legjobban szolgáló lavírozó taktikát lehetetlen volt Berlin akarata ellenében folytatni. Talán ez is közrejátszott abban, hogy amikor október derekán különböző taktikai 43 Ld. Staatssekretär H. Bismarck 376, 396. 44 Die geheimen Papiere Friedrick von Holsteins. Hrg. vom N. Rieh. Deutsche Ausgabe von W. Frauendinst. Bd. II., Berlin 1957, 354—355. 45 Uo. 353, 369, 375.
