Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Ránki György: A hadigazdaság kérdései a második világháborúban 49
82 RÁNKI GYÖRGY szembe, meglehetősen különböző módokat és utakat talált a problémák megoldására. Végül is azt mondhatjuk, hogy sikerüket vagy kudarcukat elsősorban a harctereken lehetett lemérni, a harctereken, hol a hadseregek mind nagyságukat, mind fegyverzetüket illetően soha nem látott nagyságban álltak egymással szemben. De ahhoz, hogy megértsük, hogy milyen gazdasági tényezők jelentkeztek a hadseregek mozgósítása mögött, szükséges egy pillantást vetnünk a politika és gazdaság, a gazdaság és emberi tényezők, a tervek és valóság, a remények és csalódások birodalmába. Ebben az összefüggésben lehet csak megérteni a gazdaságok háborús átállítását, így tudjuk csak az azonos folyamatok hasonló és egymástól eltérő jelenségeit értékelni. Benyomásunk szerint all. világháború könyvtárnyi irodalmában rendkívül sok munka foglalkozott a politika- és diplomáciatörténettel, a katonai eseményekkel, a partizánháborúval, az ellenállási mozgalommal. Összehasonlíthatatlanul kevesebb figyelmet kaptak a háború gazdasági tényezői, jóllehet senki sem vonja kétségbe, hogy döntő jelentőséggel bírtak a szövetségesek győzelmében. Több mint egy évtized telt el azóta, hogy Alan Milward első összehasonlító munkája a II. világháború gazdaságtörténetéről megjelent, szavai ma is érvényesek: „felmérhetetlen azoknak a hadtörténeti munkáknak a száma, melyben hadseregek mennek és jönnek, nagy és kisebb figurák parancsolnak és döntenek el jelentős történelmi kérdéseket, és semmit sem szólnak azokról a tényleges termelési erőkről, melyek bizonyos értelemben ezeknek az eseményeknek az értelmét adják meg vagy lehetővé teszik azokat".88 Általában elfogadjuk mint tényt, hogy a háborúnak elsősorban romboló hatása van, nemcsak az emberiség történetére általában, hanem a gazdasági fejlődésre nézve különösen. Elfogadhatjuk azt a felfogást is, mint lényegében igazat, mely szerint a hadigazdaság nem más, mint az emberi alkotó géniusz és szervező erőinek téves alkalmazása a béke helyett a háború érdekében. Ugyanakkor mégsem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, miszerint „a háború ösztönzi, sok esetben megteremti azokat a felfedezéseket, melyeket békében is alkalmazhatunk".8 9 Hadd utaljunk itt csak azokra a beruházásokra, melyeknek következtében a Szovjetunió egy új jelentős ipari bázist épített ki az Ural mögött, mely mélységében és növekedési ütemében egyedülálló volt a világgazdaság fejlődésének történetében.9 0 Szorgalom és értelem segített leküzdeni a nehézségeket, és hozzájárult a győzelemhez. Teljesen világos, hogy egy modern háborúban az értelem és intelligencia nem csupán a hadszíntéren — sőt talán nem is elsősorban ott —, hanem távol a frontoktól, a dolgozószobák és laboratóriumok csendjében jelentkezik leginkább. Ott, ahol a tudományoknak van döntő szerepe a háború megnyerésének folyamatában, az üzemekben és gyárakban, ahol a vezetés, szervezés, a szakmunka és olykor a nehéz 88 A. Milward: War, Economy and Society, Berkeley, 1974. 89 Henry Barbara: Rich Nations and Poor in Peace and War. Lexington, 1973. 8. 90 Herman Van der Wee: Der gebremste Wohlstand. Wiederaufbau, Wachstum, Strukturwandel, 1945—1980. München (1984) 23.
