Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
806 VARGA JÁNOS Érdekes, hogy Forgách csak október 1-én értesítette Apponyi országbírót az uralkodó augusztus 21-i elhatározásáról, amely szerint Táncsics ellátásával kapcsolatban, ha egészséges, „kivételes intézkedésnek helye nem lehet," ha viszont beteg, akkor rá is a beteg rabokra érvényes előírások a mérvadók; ő maga pedig október 12-én adta tovább Fiuk Edének a tájékoztatást.4 6 A jogügyi igazgató közben hónapról hónapra benyújtotta a Táncsicsra fordított többletköltségek számláit a magyarországi pénzügyi igazgatósághoz, amely a császári pénzügyminisztériumhoz továbbította, ez az orgánum pedig augusztus 27-én is, szeptember 25-én is azzal irányította a Kancelláriához őket, hogy Forgáchék tegyék meg a kellő intézkedéseket.4 7 Forgáchék azonban konkrét lépés megtételére csupán a Táncsics-ügyre pontot tevő október 24-i legfelsőbb döntés kézhez vétele után érezték felhatalmazva magukat. Október 29-én a kérdés lezárásaként a Kancellária az alábbiakról tájékoztatta a császári pénzügyminisztériumot: A fennforgó politikai viszonyokra való tekintettel az egyébként polgári rabnak tekintendő Táncsicsot továbbra is a budai Józseflaktanyában tartják fogva; "magas kora, testi törékenysége és megromlott egészségi állapota miatt a körülményekhez és állapotához igazodó tartás „engedélyeztetett" számára; ez az orvosi javaslatra néki nyújtott jobb ellátás májustól augusztusig bezárólag 61 forint többletköltséget jelent; mivel a fogoly betegsége okán részesül ebben az ellátásban, ezen, a jogügyi igazgató által annak hivatali pénztárából már folyósított négyhavi illetmény kifizetésének semmi akadálya sincs; mindezek alapján felkéri a pénzügyminisztériumot, hogy a szóban forgó összeget a jogügyi igazgató részére, mégpedig a magyar igazságügyi költségvetés, illetőleg, annak a foglyok ellátását tárgyazó rovata terhére utalványozza.4 8 Döntött hát a Kancellária: a Táncsics ellátásához szükséges illetménytöbbletet — a napi 20 krajcárt — betegség címén ítéltette meg, azaz rugalmasan alkalmazta rá a beteg rabok élelmezését szabályozó előírásokat. A jogügyi igazgatót, aki egyelőre mit sem tudott a Kancellária fenti lépéséről, meglepte Apponyi október 12-i, Ferenc József határozatát vele minden kommentár nélkül közlő tájékoztatója. November 2-i levelében neheztelően meg is jegyezte az országbírónak, hogy a szóban forgó négyhavi illetmény utalványozása helyett csak őfelsége határozatát kapta, amelyet ő a császári és királyi pest-buda városi, valamint a várparancsnoksággal, ez utóbbi pedig a rabtartóval szóról szóra tudatott. Mivel pedig — írta Fiuk — e határozat semmit sem mond a naponta adható tartási összegről, a rabtartó (profosz) tőle kért utasítást, hogy most mitévő legyen. A jogügyi igazgató csak azt válaszolta néki, hogy forduljon a katonai orvoshoz, és Táncsics olyan élelmezésben részesüljön, amilyent az orvos szükségesnek talál. Dr. Herman Fischer, à megkeresett helyőrségi orvos, október 27-én azután valóban nagylelkűen igazolta, 46 Forgách levelének eredetijét és Apponyi tájékoztatójának fogalmazványát ld. MOL, Országbírói Hivatal Elnöki iratai (O 125) 1861:493. 47 Mindezek: MOL, MKUK Általános iratok (D 189) VI. P/2 1861:10,144. és 12,362. 48 Fogalmazványa uo.
