Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
TÁNCSICS ÉS AZ 1861-ES AMNESZTIA 805 Előterjesztésének második részében, amelyet válasznak szánt az uralkodó konkrét kérdésére, elismerte a Kancellária, hogy a január 7-i királyi parancsot szó szerint értelmezve, valóban a császári és királyi Legfelsőbb Bíróság lett volna hivatott intézkedni a kérdéses büntetés leszállításáról. Csakhogy — húzta alá az előterjesztés — „annak illetékessége a folyó év február 1-től Magyarországra többé már nem terjedt ki, a Magyarország vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság helyére lépő Hétszemélyes Tábla pedig, amely egyébként az érintett legfelsőbb kézirat szerint a kérdés hivatalos tárgyalására ugyancsak nem volt illetékes, az adott időben még nem lépett funkciójába". Ez az állítás a valóságnak nem egészen felelt ugyan meg, hiszen a Tábla, ha csonka személyzettel is, de 1861. áprilisa óta már működött, a Kancellária azonban nem talált jobb érvet eljárásának indoklására. Mert — folytatódik az előterjesztés — ezért érezte kötelességének a Kancellária a hivatalos cselekvést, éspedig mind közérdekből, mind annak szándékától vezetve, hogy a kegyelmi aktusnak az elítéltre történő alkalmazása ne teljesen hiúsuljon meg, illetőleg a fogoly büntetése a további késedelmeskedés miatt ne tolódjék igazságtalanul hosszú időre ki. Végül újból rámutatott a szöveg arra is, hogy a rab bűncselekményeinek csupán azon részére alkalmazta a kegyelmet, amely a legfelsőbb parancs értelmében mindenképpen amnesztia alá vonandó. Befejezésül pedig kinyilatkoztatta, hogy a továbbiakban a Kancellária a kapott királyi parancsnak megfelelően idejében megteszi a kellő intézkedéseket, egyszersmind kérte az uralkodót, hogy eme előterjesztést a mellékelt kiadmánytervezet szerint, illetőleg annak aláírásával jóváhagyni méltóztassék.4 4 Megfejthetetlen, hogy Forgách végül is miért várt kereken három hetet az előterjesztés benyújtásával. A tisztázat ugyanis, amelynek tartalma szóról szóra egyezik a fogalmazványéval, 1861. október 3-ai keltezésű! A választ október 24-én „őfelsége legfőbb parancsából" ismét Rainer Ferdinánd főherceg adta meg, és megint csak az előterjesztés hátoldalán. Ám Ferenc József ezen — immár végleges — határozatában sem tudta visszafogni magát attól, hogy még egy utolsó szemrehányással ne illesse a Kancelláriát. „Ezen előterjesztés tartalmát — hangzik a legfelsőbb döntés — tudomásul veszem, és tett intézkedését nem firtatom tovább; azt azonban mégis megjegyzendőnek találom, hogy a Kancellária Stancsics büntetésének leszállításához előzőleg köteles lett volna az én engedélyemet megszerezni."45 E kijelentés indoklásába a határozat nem bocsátkozott, így kérdéses maradt: Ferenc József speciálisan Táncsics esetében tartotta-e az előzetes engedélykérést szükségesnek, vagy pedig általánosságban azért, mert ilyen intézkedésre a Kancelláriának valóban nem volt joga. A lényeg mégis az, hogy „rendeződött" Táncsics kegyelmi ügye: az idős forradalmárra — mivel több mint másfél esztendő telt el rabságának kezdete óta — már csak alig nyolc és fél évi börtönélet várt.. . ** A Kancellária szeptember 12-i ülésének jegyzőkönyve, valamint az új felségelöterjesztés fogalmazványa: MOL, MKUK ÁLtalános iratok (D 189), VI. P/2 1861:12,006. 4S A tisztázat — rajta a legfelsőbb elhatározás szövegével — uo. 1861:15,661.
