Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
TÁNCSICS ÉS AZ 1861-ES AMNESZTIA 803 legkegyelmesebben méltóztassék".4 1 Az ülés résztvevői közül senki sem gyanította, hogy döntésük realizálása újabb bonyodalmakat idézhet elő. A Kancellária július 20-i ülésén tárgyalta meg a vonatkozó felségelöterjesztés tervezetét, immár a július 18-án leváltott Vay helyét elfoglaló új főkancellár: gróf Forgách Antal elnöklete alatt, akinek ez — bemutatkozó körlevelének kiadása mellett — első hivatali ténykedését jelentette.4 2 A vita eredményeképpen véglegesre készített felségelőterjesztés már Forgách aláírásával került Ferenc József elé. Ez a dokumentum mindenekelőtt több-kevesebb pontossággal összefoglalta Táncsics félamnesztiálásának történetét, de azzal a torzító beállítással, mintha a pesti fötörvényszék kardoskodott volna eleve a rab teljes amnesztiálása ellen. Kiemelte az előterjesztés azt is, hogy a Kancellária a fogoly „különös tulajdonságai és a fennforgó politikai körülmények miatt" a fötörvényszék javaslata ellenére sem ajánlhatta Táncsicsot külön kegyelemre, de büntetésének leszállításával egyidejűleg — egyetértésben az országbíróval — a vele való bánásmód szigorának enyhítését és táplálkozásának javítását határozta el. Az utóbbi téren tett intézkedések, illetőleg kísérletek összegezése után, kiemelve, hogy a fogoly élelmezésének javítása a közönséges rabok kosztjára előírt napi 20 krajcár helyett 40-be kerül, rámutattak Forgáchék arra, hogy a cs. k. Pénzügyminisztériumot eleddig nem sikerült rávenni a kívánt összeg utalványozására; mivel pedig — folytatódik a beadvány gondolatmenete — a Magyar Kancelláriának nincs az állami pénzügyek felett rendelkezési joga, a méltányosság és humanizmus szempontjai viszont csakúgy, mint a körülmények, az élelmezési költségek növelése mellett szólnak, a Kancellária felbátorítva érzi magát annak kérésére, hogy Táncsics élelmezési járandóságának napi 40 krajcárra emelését és annak az államkasszából történő fizetését kegyeskedjék engedélyezni az uralkodó. Feltehetően meglepte a Kancelláriát, hogy akciója — amely Forgách legelső felségelőterjesztése volt — fiaskóval járt! Az udvarból csak maga az előterjesztés érkezett vissza, hátoldalán azzal az augusztus 21-i keltezésű döntéssel, amelyet „császári és királyi apostoli őfelsége legmagasabb parancsából" a miniszterelnöki posztot is betöltő Rainer Ferdinánd főherceg írt alá. Meglehetősen ingerült és szemrehányó hangú az uralkodó egyébként is lakonikus határozatának stílusa: „Amennyiben arról van szó, hogy Táncsics egészséges állapotában részesüljön kivételezetten jobb bánásmódban, a javaslatot nem fogadom el. Amennyiben azonban ez az ő beteg állapotának kezelésére vonatkozik, akkor rá is a beteg rabokra érvényes előírások alkalmazandók". Ugyancsak kínosan érinthette a Kancelláriát a királyi válasz második része: „Egyébként — hangzik a szöveg —jelentendő Nekem, hogyan történhetett meg, hogy 41 Rechberg átirata és a július 17-i ülés jegyzökönyve: MOL, MKUK Általános iratok (D 189) VI. P/2 1861:8877. 42 Az ülésen Zsedényi, Korizmics. Rohonczy, Privitzer, Веке és Balogh vettek részt.
