Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
802 VARGA JÁNOS májusban az orvosi rendelet értelmében 15 forint 50 krajcár többletet adott ki Táncsics élelmezésére, e summát Fiuk a saját zsebéből térítette néki vissza. Apponyi most már türelmét vesztette. Június 20-án egyenesen Keszlerffyhez fordult, és hivatkozva a főkancellár „sürgős" felhívására, meghagyta neki, hogy „minél előbb" közölje mind vele, mind a jogügyi igazgatóval e tárgyban tett intézkedései eredményét, „vagy a netáni akadályokat". Az országbíró tudakozódására három nap múlva, a távollevő Keszlerffy helyett Märchen nevű tanácsosa válaszolt: a Pénzügyi Igazgatóság május 24-én is, majd Fiuk sürgetésére június 20-án is felhatalmazást kért a Cs. K. Pénzügyminisztériumtól a szóban forgó pénz utalványozására, megkereséseire azonban eddig semmfiéle feleletet sem kapott. Apponyi — miután más, konkrét lépésre nem volt illetékes — július 2-án „netán további szíves intézkedés végett" Vayjal közölte az Igazgatóság eredményről beszámolni nem tudó tájékoztatóját.40 Mielőtt azonban maga a Kancellária lépett volna tovább az ügyben, egyenesen neki érkezett válasz a császári pénzügyminisztériumtól Keszlerffy előterjesztéseire, aki egyébként június 20-i beadványához mellékelte Vranovits budai börtönigazgató számláját arról a 15 és fél forintról, amelyet májusban orvosi rendeletre, Táncsics élelmezésére többletként fordított, kérve a kifizetés, illetőleg a jóváírás engedélyezését. Július 10-én az utóbbira, július 17-én pedig Keszlerffy elvi jellegű beadványaira egyaránt gróf Johann Bemard Rechberg-Rothenlőwen külügyminiszter aláírásával és a Kancelláriához szólóan reagált a császári pénzügyminisztérium. A konkrét számla ügyében egyszerűen azt kérte a Kancelláriától, hogy „kellőképpen intézkedjék", eljárásáról pedig tájékoztassa őt. Táncsics ellátási költségeinek emelését illetően pedig az alábbiakat fejtette ki: Táncsics elítélésére valószinűleg az 1852—53. évi, Magyarországon eddig fennálló büntető törvények alapján került sor; ezeket a legfőbb törvényhozó mindeddig nem helyezte hatályon kívül; sőt az október 20-i legfelsőbb elhatározás inkább kifejezetten úgy rendelkezett, hogy a polgári és büntető jog valamennyi rendelkezésének és intézményének mindaddig teljes hatályban kell maradniuk, amíg az őket illető összes lehetséges változtatásokban nem születik törvényhozás útján megállapodás; ezért tehát, ha egyes elítélteket illetően olyan intézkedések ajánltatnának, amelyek az egészséges és a beteg rabok ellátására vonatkozóan kiadott rendeletekkel nem egyeztethetők össze, kizárólag a Kancelláriára tartozik, hogy velük kapcsolatban saját hatáskörében megfelelően rendelkezzék. A császári pénzügyminisztérium tehát a többletköltség utalványozásának engedélyezése helyett egyszerűen a Kancelláriára hagyta, hogy a kérdésben tesz-e valamit, és ha igen, akkor mit. Rechberg átiratával a Kancellária július 17-i tanácsülésén foglalkozott, és végül arra az elhatározásra jutott: őfelségét kéri meg egy felterjesztésben arra, hogy Táncsics „naponkinti tartására 40 xrkat engedélyezni 40 A hivatkozott iratok egy része uo. 1861:397, 429. és 440. sz. alatt, másik része — többek közt Machik jelentése, valamint Fiuknak Keszlerffyhez intézett levele — a M KU К Általános iratok (D 189) VI. P/2 1861:6956., 9200. és 9725. sz. alatt találhatók.
