Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
TÁNCSICS ÉS AZ 1861-ES AMNESZTIA 801 helyőrségi hadbírósággal együtt tartotta meg szemléjét — „Budán az úgynevezett Jósef kaszárnya 16-ik számú börtönében van fogva". Ez a helyiség „kisszerű s háromszöget képez, rostélyozott ablakkal van ellátva, mely a kaszárnya melletti kis sikátorba nyílik — s meglehetősen setét. Van benne egy vaságy, kellő ágynemükkel, s egy asztal. A fogoly maga testben gyönge, s aggságánál fogva törődött, szemeire semmit sem lát, mert azok hályoggal borítvák, de azért szobájában tapogatódzva, úgy az udvarban is bot segítségével jár, kel. Helyzetét egykedvüleg türi, csak vaksága okoz neki kitörő fájdalmat, s ezt különösen kérte, hogy gyógyíttassák. A helyőrségi orvos jelentéséből magam is meggyőződtem, hogy Stancsics szemei jelenleg oly állapotban vannak, hogy még gyógyíthatók. Kérte továbbá, hogy 8 éves leánykája hozzá naponként bejárhasson, kit ő unalmában oktatni akar, minthogy semmi szórakozása nincs. A helyőrségi orvos rendelt neki jobb élelmet, mint a többi fogolyé, s naponként egy messzely bort, de ezen naponkénti jobb élelem kiszolgáltatásától a börtönész jövőre lemondott, mert ő azt 20 xrért [krajcárért] kára nélkül kiszolgáltatni nem képes — annál fogva Stancsics azt is kérte, hogy ezen jobb élelemtől — habár többe kerülne is 20 xrnál — jövőre se fosztassék meg, mert különben testi ereje végkép megszűnik, sA különösen kérte, hogy reggeli kávéja tőle el ne vonattassék, mert ez neki életfenntartója". A továbbiakban beszámolt az államügyész „egyelőre" tett azon intézkedéseiről, hogy „Stancsics a 16-ik számú börtönszobából kivétetvén, a néhány napok múlva megürülendő 6-ik számú tágas, világos és az utczára nyíló börtönszobába vitessék", és hogy „a tágas és szabad levegőjű udvaron naponként minél többször — ha bot segítségével is — járhasson, kelhessen, családjával s különösen 8 éves leánykájával fölügyelet mellett érintkezhessen". Befejezésül ajánlotta Fiuknak, hogy eszközölje Táncsics szemeinek gyógyítását és jobb élelemmeli ellátását, egyszersmind kérte őt kiszállási költségei — a 2 forint kocsibér és a 42 krajcár hídpénz — visszatérítésére. Fiuk mindezekről azzal tájékoztatta május 19-én Apponyit, hogy Machiknak az áthelyezésre vonatkozó utasítását „helyeslő tudomásul" vette, Táncsics szemeinek orvoslására az országos szemorvost: dr. Lippay Gáspár egyetemi tanárt kérte fel, és lépéseket tett a jobb élelmezés biztosítása érdekében is. Nevezetesen: mivel a börtönfelügyelő nem tudta az ehhez szükséges összeget pontosan megjelölni, a budai foglyok élelmezőjét: Lindenbaum Lövyt kérdeztette meg, hogy milyen áron állítható ki a Táncsics által kért és néki eddig ki is szolgáltatott élelem. Mivel Lindenbaum napi 40 krajcárt jelölt meg. Fiuk megkereste Keszlerffy Jánost, a budai Cs. K. Országos Pénzügyi Igazgatóság elnökét, hogy Machik költségeinek megtérítésén túl ezt a summát Táncsics tartására utalványozza a budai börtönfelügyelő részére. Az országbíró május 23-án informálásképpen megküldte Vaynak a Fiuk-féle jelentés másolatát, aki viszont június 8-án Apponyi „további hathatós figyelmébe" ajánlotta a Keszlerffyhez intézett megkeresés „sikereltetését". Erre Apponyi június 15-én felszólította Flukot, hogy értesítse őt vonatkozó eljárása eredményéről. A jogügyek igazgatója azonban csak azt tudta másnapi levelében nyilatkozni, hogy megkeresésére Keszlerffytől eddig még semmi válasz sem érkezett; mivel pedig a börtönfelügyelő
