Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Ránki György: A hadigazdaság kérdései a második világháborúban 49
A HADIGAZDASÁG A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN 81 1943-ban és 25%-ával 1944-ben. Azonban meg kell mondanunk, hogy egyáltalán nem vagyunk meggyőződve, hogy az 1946-os számítás pontos és hogy az összehasonlítás alkalmazható, hiszen a kölcsönbérleti szállítmányoknak legalább a fele nem tekinthető közvetlenül fegyvernek vagy hadianyagnak.8 6 Mindezt figyelembe véve úgy véljük, hogy nem állunk távol a valóságtól, ha az amerikai segítség értékét a szovjet haditermelés 6—10%-ára tesszük 1942—1944 között. A szovjet források a háborús költségeket 550 milliárd rubelra teszik, a kölcsönbérleti szállítmány viszont 53 milliárd volt, azaz közel 10%.8 7 De ha figyelembe vesszük, hogy mintegy 40—45%-a a kölcsönbérleti szerződéseknek nem fegyver- és hadianyag volt, akkor a szállítmányok értékét a közvetlen szovjet hadikiadásokban 6—7%-ra becsülhetjük. * Tanulmányunkban megkíséreltük áttekinteni, hogy a négy legnagyobb hatalom miként próbált megbirkózni gazdaságuk háborús átállításának nehézségével. Ez alkalommal nem törekedtünk arra, hogy teljes áttekintést adjunk a II. világháború gazdaságtörténetéről. Arra tettünk kísérletet, hogy néhány olyan kérdésre próbáljunk választ találni, melyeket különösen fontosnak ítélünk, nevezetesen a nyersanyagellátás, a munkaerőbiztosítás, valamint a háborús finanszírozás kérdésére. Ez a rövid áttekintés természetesen elsősorban irodalmon, statisztikai forrásokon alapult és nem kísérelhette meg, hogy ezen túlmenő mélységben tegyen kísérletet egyes kérdések megvilágítására. A rendelkezésre álló irodalom többnyire nemzeti keretekben tanulmányozza a témát, és ritkán tesz kísérletet arra, hogy ezen túlmenően világosítson meg a háború egészében bizonyos összefüggéseket. Mi a magunk részéről egy összehasonlító vizsgálat alapján, elsősorban azt próbáltuk megmutatni, hogy a négy állam közül, melyeket vizsgálatunkba bevontunk, csupán Németország tekintette a háborút elsődleges politikai céljának. Mégis midőn a háború kitört, a többieknek is sikerült többé-kevésbé a gazdaság háborúra való átállítása. A sikeres megoldások formája, nagysága nyilván egy sor körülmény függvénye volt. Nyilván befolyásolta a sikert, hogy az illető ország mennyire volt ellátva saját határain belül a modern háborúhoz szükséges erőforrásokkal, vajon a politikai és intézményes rendszer képes volt maximálisan mozgósítani ezeket a forrásokat, s vajon a gazdaságpolitika, mely a háborús szükségleteket felismerte, mennyire volt képes a szükséges eszközök alkalmazására a feladat sikeres elvégzéséhez. A négy legfontosabb hadviselő hatalom, jóllehet többé-kevésbé azonos vagy hasonló kérdéssel néztek 86 Az Angliának nyújtott szállítmányokban a fegyverek és hadianyag aránya 55% volt, és 45%-ra volt tehető az egyéb szállítmányok értéke. 87 A hadikiadások értékét 58,2 milliárd rubelra tették az 1960-as rubelérték szerint. (Az 1950-es szovjet pénzügyi reform a rubelt 10:1 arányban devalválta.) J. N. Millar: Financing — Soviet Effort in World War II., Soviet Studies, 1980. A cikk feltételezése, hogy a szovjet hadi költségvetés ténylegesen alábecsüli a kiadások nagyságát, nincs egyértelműen bizonyítva. Egyébként a tanulmány a kölcsönbérleti szállítmányok értékét a 60-as rubelértékben 5 milliárd dollárra teszi, azaz a szovjet hadikiadások 8,5%-ára. 6 Századok 87/1
