Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767

792 VARGA JÁNOS a vonatkozó paragrafus e bűntett három alnemét különbözteti meg; közülük a b.) az olyan cselekményt jelenti, amely „az uralkodásforma erőszakos megváltoztatására" irányul, a c.) értelmében viszont azon tettek marasztalandók el, amelyek többek közt „valamely résznek az Ausztriai Császárság egységi álladalmi kapcsolatából vagy országai kerületébőli elszakítását", vagy pedig felkelés, illetőleg polgárháború előidézését célozzák. Ezek után szögezi le Kossalkó az alapelvet: annak eldöntéséhez, hogy a január 7-i legfelsőbb kézirat jótékonysága mennyiben terjeszthető ki Táncsicsra, egyedül és kizárólag az ezen kéziratban „foglalt megszorítás szolgálhat biztos alapul". Márpedig ez az amnesztia-rendelet a benne felsorolt ВТК-paragrafusok ellen vétő egyének közül csupán azoknak engedte el büntetésük hátralevő részét, akiknek cselekménye „nem egyébre volt irányozva, mint a múlt évi October 20-ka előtt fennállott kormányrendszer megváltoztatására, vagy ha a czélzat erre vonatkozónak tekintethetik". Más szóval: a közbocsánat csak azokra vonatkozhat, „akik absolut kormányrendszer helyett az Alkotmányt — és központosított kormányzat helyett az Autonómiát létesíteni akarták". Mindezek alapján kétségtelen, hogy Táncsicsnak közcsendháborítási — а ВТК 65. §-ának a.) pontjába ütköző — cselekménye, amelyet az „Ifjú Barátim"-mal gyűlöletre buzdítás formájában követett el, „a fennállott kormányrendszer megváltoztatására vonatkozónak tekintethetik". Más viszont a helyzet — mutat rá Kossalkó — a felségárulás bűntettét illetően. „Ezt ugyanis — folytatódik a szakvélemény gondolatmenete — Táncsics Mihály nemcsak az által követte el, hogy az October 20-ka előtt fennállott kormányrendszernek erőszakos megváltoztatására törekedett, hanem azzal is, hogy vétkes cselekvényének czélzata a Felséges Uralkodó Háztóli elszakadásra és a Birodalomnak szétdarabolására volt irányozva". „Amennyiben tehát Táncsics Mihály a Felségárulásnak b.) pont alatti alnemét követte el, mellyel ti. az előbbeni kormányrendszernek megváltoztatását czélozta, annyiban a Kegyelmi tény reá alkalmaztathatnék; ámde ő nemcsak a Kormányzati Rendszernek megváltoztatását, hanem magának a Birodalomnak szétdarabolását, illetőleg Magyar Országnak végképpi elszakadását, a Felséges Uralkodó Háznak elüzetését tűzte ki czélul — vagyis ő nem csak a Rendszert — a Formát —, hanem magát a Lényeget forradalmi úton megsemmisíteni akarta, és így — tekintve, hogy a Kegyelmi Tény csak azokra van szorítva, kik az előbbeni kormányrendszernek megváltoztatását tűzték ki czélul; tekintve továbbá, hogy Táncsics e czélnál meg nem állt, hanem tovább menve oda törekedett, miszerént a Birodalomnak alapja — a Pragmatica Sanctio — forradalmi úton forgattassék ki — úgy látszik, hogy reá a Kegyelmi Tény nem alkalmazható." Olyan Kossalkó szövegezése, mintha szabadkoznék: а ВТК és az amnesztiarendelet egybevetése alapján csakis nemleges véleményre juthat. Valóban szükségét érezte, hogy a rideg jogi —jogszerű — végeredményt ellensúlyozza. A továbbiakban ugyanis hangot adott egy bizonyos aggodalmának. „Ha eddig Táncsics Mihály melletti felszólalások nem történtek is — hívta fel rá Apponyi figyelmét —, azok elébb-