Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Ránki György: A hadigazdaság kérdései a második világháborúban 49
A HADIGAZDASÁG A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN 79 hivatkozott érvelésében, többek között arra is, hogy nem képes megfelelő tájékoztatást kapni az oroszoktól fegyverkezési prioritásukat illetően. Ténylegesen az 1941-es októberi ígéret túlzott volt, az adott helyzetben sem az amerikai ipar, még kevésbé a szállítási kapacitás nem volt elegendő az ígéret megtartására, nem is beszélve a közben egyre-másra felmerülő bürokratikus és politikai nehézségekről. Az első három hónapban mindössze 750 repülőgép, valamint 501 tank és légelhárító ágyú érkezett, így tehát ezek nem is játszottak lényeges szerepet a Moszkva elleni német támadás visszaverésében. Később is, 1942—1943 folyamán számos szállítási nehézség mutatkozott, német tengeralattjárók állandóan és nem egy esetben eredményesen támadták az amerikai szállítmányokkal Murmanszk kikötője felé haladó hajókat. Egészében azt mondhatjuk, hogy az elindított szállítmányok átlag 2/3-a érkezett meg a szovjet kikötőkbe. A szállítmányok lassúsága és elégtelensége állandó téma volt Roosevelt és Churchill, illetőleg Sztálin levelezésében. Az 1942-ben aláírt második jegyzőkönyv további ígéreteket tett, és a ténylegesen szállított fegyverek mennyisége összehasonlíthatatlanul megnőtt, jóllehet messze elmaradt az ígéretektől. A harmadik, 1943-ban és a negyedik, 1944-ben aláírt jegyzőkönyv tovább növelte a szállítmányokra tett ígéreteket, és ezekben az esztendőkben már a ténylegesen szállított érték megközelítette az ígért szintet.8 0 Egészében az Egyesült Államok által a Szovjetuniónak nyújtott segítségét 10 670 millió dollárra becsülték, amely még kiegészült az Anglia által szállított mintegy másfél milliárd dollárra becsült értékű szállítmányokkal. Mi volt ennek az egészében 12 milliárd értékű segítségnek a szimbolikus jelentőségén túlmenő tényleges jelentősége? A szovjet források azt hangsúlyozzák, hogy az amerikai és angol szállítmányok viszonylag jelentéktelenek voltak a szovjet gazdaság háborús teljesítményéhez képest. A szovjet hadsereg által használt tankoknak mintegy 10,5, a repülőgépeknek 11%-a származott az USA-ból vagy Nagy-Britanniából,8 1 és a kölcsönbérleti szerződés keretében küldött segítség teljes értékét a szovjet gazdaság haditermelésének mintegy 4%-ára becsülik. Ha el is fogadjuk ezt a számot, akkor is még szembe kell néznünk néhány speciális kérdéssel. Meg kell vizsgálni a pontos összetételét a szállítmányoknak és a szállítások időpontjait. Néhány ezer tank és repülőgép nyilvánvalóan egész más jelentőséggel bírt a Szovjetunió számára 1942 elején, midőn a szovjet termelés a hatalmas veszteségek következtében mélyponton volt, mint 1944 folyamán, amikor a termelés már magasra szökött. Ismeretes, hogy a szovjet gazdaság erős oldala az 1930-as évek iparosítási hulláma következtében a nehéziparban volt, és éppen ezen a területen voltak képesek arra, hogy a veszteség ellenére is viszonylag gyorsan biztosítsák a standardizált fegyverek tömegtermelését. Ezeken a területeken tehát a segítség kevésbé volt fontos 1943-at követően. 80 Department of State: Soviet Supply Protocols. Washington, 1947. 81 Istorija Velikoj Otecsesztvennoj vojnii Szovjetszkogo Szojuza 1941—45. Moszkva, 1969.
