Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
TÁNCSICS ÉS AZ 1861-ES AMNESZTIA 777 a korábbi kormányzati rendszernek és csak a bekövetkezett módon történt megváltoztatására irányult, vagy pedig valamely vonatkozásban ilyen tendenciával függött össze. Következésképpen minden más bűncselekmény, vétség vagy kihágás, mégha egyébként politikainak tekintendő is, mint például a szokványos felségsértés, vagy az uralkodóház tagjainak megsértése, továbbá az ellenszegülés az eljáró hivatalos közegeknek — amelyek nem pusztán politikai természetűek —, a közkegyelemből kizárandók. A fenti jellegű amnesztiát — összhangban az Igazságügyminisztérium októberi rendeleteivel— Khoss csak az 1859 január elseje után elkövetett cselekményekre vélte kiterjesztendőnek, mivel „a szóban forgó politikai mozgalmak is főként" ekkortól kezdődtek. Azon büntettek esetében pedig, amelyekben a közkegyelem szempontjából számba jövő politikai vétséghez egyéb — nem politikai — bűncselekmény is társult, álláspontja szerint a további vizsgálat csak az utóbbiakra korlátozandó; ha pedig az ilyen — halmazati jellegű — ügyekben már jogerős ítélet született, a büntetés a legfelsőbb bíróság által a nem politikai törvényszegésnek megfelelő mértékűre szállítandó le, amint ez legutóbb például a zürichi békét követő amnesztiáláskor is történt. Khoss az országos főtörvényszékektől beérkezett és a javaslatához mellékelt tabellákat a fentiek értelmében indítványozta megvizsgálni, és azokat, akik az előbbi feltéteknek megfelelnek, közbocsánatban részesíttetni. Nem tudható biztosan, hogy Khoss szemponttervezete miért hevert csaknem egy teljes hónapig elintézetlenül az Igazságügyminisztériumban. Ugyanígy az sem, hogy szabályos átirat helyett miért csupán Khossnak egy előadói ívre vetett fogalmazványát kapta meg — ám igazságügyminiszteri elnöki szám alatt — december második felében a Kancellária. Lehet, hogy a minisztérium a kérdéses, az országos főtörvényszékekhez javítás végett visszaküldött listák ismételt beérkezése előtt nem kívánt az üggyel foglalkozni? Az elnöki szám alkalmazása mindenképpen a minisztérium vezetésének egyetértésére, a tervezetnek fogalmazvány alakjában történt expediálása pedig arra vall, hogy az adott időben viszont Lasserék is halaszthatatlannak tekintették a gyors továbblépést. A december 19-én érkezett tervezetet már másnap: 20-án megtárgyalta a Kancellária tanácsülése.1 2 Ámde semmi nyoma annak, hogy — Vay korábbi ígéretének megfelelően — Khoss is meghívót kapott volna az értekezletre. Pedig voltak fogalmazványának olyan részei, amelyek a nézetek egységesítése végett szóbeli tisztázást, illetőleg közmegállapodást igényeltek volna. Khoss nem beszélt például arról, hogy mi értendő a kormányrendszer bekövetkezett formában történő megváltoztatásának irányzata alatt. Azt sem részletezte, hogy mik tekintendők az ilyenekkel valamilyen módon kapcsolatos bűncselekményeknek. Pedig ennek óriási volt a hordereje. Hiszen adódhattak esetek, amikor a felségárulás bűntettének elkövetésére, amelyet Khoss említetlenül hagyott, következésképpen az amnesztiálandó cselekmé-12 Ezen Vay személyesen elnökölt; részt vettek: Szögyény-Marich alkancellár, Zsedényi, Korizmics, Rohonczy, Privitzer és Веке tanácsosok, valamint Balogh, az ügy referálója.
