Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
778 VARGA JÁNOS nyek köréből kirekesztett, a kormányrendszer megváltoztatásának szándéka indította a tetteseket. Vagy másképpen: mivel az uralkodó volt személyileg a kormányrendszer legfőbb reprezentánsa, a szisztéma ellen intézett törvényszegés az esetek egész sorában közvetve vagy közvetlenül ellene is irányult. Végül: Khoss az osztrák minisztertanács által eszközlendő amnesztia előterjesztésről beszélt, és nem nyilatkozott egyértelműen arról, hogy azt csak a hajdani társországokat illetően, vagy Magyarországra vonatkozóan is ezen hatóság szándékozik benyújtani. Az említett tanácsülés azonban a nyilatkozatnak sem szokatlan formáján, sem pedig — egyetlen részletet kivéve — tartalmi hiányosságain nem akadt fenn. Határozatában kimondta: tökéletesen osztja az igazságügyminisztérium azon nézetét, hogy azok nyerjenek bűnbocsánatot, akik 1859. január elseje óta olyan törvények megszegése miatt estek politikai jellegű fenyíték alá, amelyek az októberi diploma értelmében változást szenvedtek. Egyidejűleg azonban célszerűnek látta a közkegyelemben részesítendők körének tágítását, illetőleg egyértelműbb meghatározását is. Khoss jegyzéke tudniillik —érthetetlenül, mert Lasser előző rendeletei irányával nem mindenben egybevágó módon — a még vizsgálat alatt álló politikai büntettek közül csak azokra tért ki, amelyek egyéb bűncselekményekkel kapcsolódtak össze, vagyis nem szögezte le, hogy az olyan kizárólag politikai természetű törvényszegések is közbocsánat alá vonandók, amelyek még csak a vizsgálat stádiumában vannak. A Kancellária viszont most kegyelemben részesítendőknek véleményezte részint azokat is, akiket egyéb közrendellenes politikai vétség miatt ítéltek hat hónapnál nem hosszabb fogságra, de azokat is, akik ellen — legyenek akár szabadlábon, akár letartóztatásban — politikai vétség miatt eljárást indítottak ugyan, ám annak folytatását az októberi miniszteri rendeletek értelmében felfüggesztették. Végül úgy döntött, hogy a fenti szellemben Magyarországot illetően maga a Kancellária intéz az uralkodóhoz kegyelmi felterjesztést. Vayék tehát úgy értelmezték Khoss vonatkozó passzusát, hogy a minisztertanács csupán az e téren még mindig igazságügyminiszteri irányítás alatt álló Erdélynek, Horvát-Szlavóniának és a Vajdaságnak fog azonos szellemű közbocsánatot kérni.13 A Kancellária által a tárgyban készített és december 22-én újabb tanácsülésen tisztázati formában is elfogadott felségelőterjesztés bevezetésképpen összefoglalta a közbocsánat előkészítésével kapcsolatban addig történteket, Lasser rendeleteitől egészen a Khoss-féle alapelvek megbeszéléséig. Tette mindezt azért, hogy megállapíthassa: az Igazságügyminisztérium alapelvei „nem felelhetnének tökéletesen meg a tervezett legfőbb kegyelmi aktus céljának". Ha ugyanis — fejti ki a Kancellária — ezen elveket pontosan alkalmaznák, akkor mindazon személyek, akiknek vétke a jelenlegi politikai nézetek szerint többé már nem tekinthető büntetendőnek, teljes mértékben részesülnének a legfelsőbb kegyelemben, azok viszont, akik más jellegű, de ugyancsak 13 Khoss jegyzéke, a Kancellária 1860. december 20-i tanácsülése jegyzőkönyvének és felségelőterjesztésének fogalmazványa található: MOL, MKUK Általános iratok (D 189). 1860:1821.
