Századok – 1987
BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története I. kötetéről (Barabás László - Szabó Géza) 673
BESZÁMOLÓ 681 Helyettük a már unalomig ismert és itt funkciótlan Képes Krónika-beli reprodukciók sorozata látható. Ebben a kérdésben a nagy vesztes Székesfehérvár. A magyar királyok temetkezési helyéről sem rajz, sem fotó nincsen, s a koronázási jogar is kimaradt az illusztrációk közül. A kötet értéktükröződéseire jellemzőnek tartotta, hogy az egyetlen Árpád-kori falurészlet-alaprajz még nagyítóval is élvezhetetlen, annyira kicsi, s hogy az egyetlen királyi monostor, a somogyvári alaprajza, magyarázat nélkül áll. tgy az épületek funkcióit csak azok ismerhetik, akik olvasták Bakay Kornél előzetes véleményét a Somogy megyei Múzeumok Évkönyvében. A hazai régészeti, művészettörténeti és műemlékvédelmi kutatások eredményeit csaknem teljesen negligálta a mű, és ez egyáltalán nem vált javára, tgy sem a falusi életről, sem a királyi udvar tevékenységéről nem kapunk híradást — ebből a szempontból a kötet a múlt század végének színvonalával vetekszik. Azokban az országokban, ahol csekély az írásforrások mennyisége, egyre nagyobb teret kap a tárgyi emlékek szintézise. Példaként az Ukrajna története első kötetét idézi. A kötet öt szerzőjéből négy régész, talán éppen ezért foglalkozik részletesebben a materiális kultúrával. A korszak sajátos palmettás köveiről semmit sem talál az olvasó, ugyanúgy nem olvashat az építőművészetről, ugyanakkor sorozatban közli a kötet az európai kőfaragó műhelyek kommersz tucatáruinak képét, amelyek ezért inkább művészettörténeti kézikönyvekbe valók. Egyébként fel kellett volna tüntetni a bemutatott tárgyak őrzési helyét is, nem elegendő az irodalmi közlést megadni. A referátum záró részében Németh Péter olyan kételyeinek adott hangot, amelyek egyes konkrét kérdések, főleg adatok kapcsán fogalmazódtak meg. A bíráló összegző véleménye szerint a Magyarország története első kötetének kedvért sem Pauler, sem Szekfű országtörténetét nem kell a sutba dobni, mert a történésznek ezentúl is szüksége lesz rájuk. A sajnálatosan távol lévő Bakay Kornél kandidátus referátumával felolvasában ismerkedtek meg a vitaülés résztvevői. A III. fejezet a magyar államszervezésről szól, amely a bíráló szerint rövidítve ugyan, de csekély különbségekkel megegyezik a szerző - Györffy György - István király és műve című könyvével. Ez a szerző oldaláról nézve érthető, hisz kutatásainak eredményeit már 1973-ban végleges formába öntötte. Nemzeti történelmünk nagy összefoglalása azonban csak nagy jóindulattal nevezhető a legújabb kutatások tükrének. Bakay Kornél Pauler Gyula 1883-ban és Hóman Bálint 1935-ben megjelent munkáihoz viszonyítva értékelte a művet, amelynek „Gazdasági és társadalmi átalakulás" c. alfejezete csak annyival tud többet a száz évvel korábbinál, hogy a szerző bírálja a szolgák szerepének túlhangsúlyozását és a régészetet, amely csak hiányos tájékozódást tesz lehetővé. Bár a bírálatot jogosnak, azt mégis sajnálatosnak tartotta, hogy a legújabb kézikönyvet nem a magyar történészek arra érdemes valamennyi tagja munkálta ki. Példaként a „putrilegendát" állította, mivel már Pauler józanul arról írt, hogy a 9—11. században számolnunk kell sárkunyhókkal, de szétszedhető faházakkal is. Manapság azonban csak az olvasható, hogy a 4—9 m2 -es gödrökben laktak eleink, pedig szovjet kutatók kimutatták, hogy a tűzhelynek (kemencének) helyet adó félverem a gerendavázas háznak csak egy része volt.
