Századok – 1987

BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története I. kötetéről (Barabás László - Szabó Géza) 673

682 BESZÁMOLÓ Pauler és Hóman adatai teljesen vagy részben ismétlődnek az első kötetben. A szöveg kezelését nehézkessé teszi, hogy a fő szövegből nem derül ki, az idézetek kitől származnak, hanem ennek egy másik vaskos kötetben kell utánanézni. A három összefoglaló munka adatainak részletes egybevetése meggyőzheti az olvasót arról, hogy a magyar történettudomány az elmúlt száz év során történelmünk első évszázadáról nem tudott meg több ezer oldalnyi újat, vagy ha igen, akkor az ebből a műből nem derül ki. A felvázolt történelmi képekben mégis vannak máshol nem olvasható új részletek. Ezek közül kiemelkedik a szerző elmélete a magyar vezérek és fejedelmek szállásváltó életmódjáról. A vezérek szálláshelyeit — Györffy György vélelme szerint — meglehetősen pontosan ismerjük a nevüket őrző helynevekből. Fontos megállapítás az, hogy Géza fejedelem nem állt válaszúton Kelet vagy Nyugat között még akkor sem, ha kezdetben Magyarország a görög egyház hatósugarába tartozott, valamint Figyelemre méltó annak tisztázása, hogy Imre herceg az oroszokból álló katonai kíséret vezére lehetett (832. p.), noha Pauler a dux ruisorumot egyszerűen tollhibának nevezte. Úgy vélte, hogy ha a magyar nemzet történetéhez méltó köntösre nincs elég pénz, akkor várni kellett volna. A munkálatok kezdetétől a kiadásig 11 év telt el. A korszakra vonatkozó, időközben megjelent könyvek amúgy is időszerűtlenné tették egy azokhoz képest tömörített változat kiadását. A magyar államszervezet iránt érdeklődő olvasó Györffy György monográfiáját fogja kézbe venni. A bírálat befejező része néhány módszertani kérdésről szólt. Egy nagy összegző történeti munka szerzőinek valamennyi komoly és értékelhető kutatási eredményt vagy megfontolt feltevést meg kell vizsgálniuk, különösen azokat, amelyek nem támogatják saját álláspontjukat. A Magyarország története nem lehet egyes szerzők monográfiája, többek között ezért sem volt szerencsés néhány szerző kiválasztása. A szemléltető példák egyike szerint az olvasó jelzést sem kap arról, hogy a grandiózus településtörténeti kép és a szállásváltó életmód pillérei csupán a különböző korokból fennmaradt helynevek. Bár Géza testvéréről, Mihályról nincs sok adatunk, ettől azonban második példaként, teret kaphattak volna a vele kapcsolatos geneológiai elgondolások. S bár a történelemben nincsenek matematikai bizonyosságok, van azonban teljes hitelű, adatokon nyugvó történeti bizonyosság, amelyet szubjektív okokból lehet nem hinni, de nem lehet tudományosan megtámadni. A Kristó Gyula által írt, a korai feudalizmusról és a tatárjárásról szóló két fejezetnek a vitavezető Borossy András volt a bírálója. A VI. fejezet megírását, amely az 1116—1241 közötti kor gazdaság-, társadalom-, település-, népiség-, politika- és kultúrtörténetét foglalja össze, különösen nehéznek tartotta, mert bár sok új kutatási eredmény vonatkozik a gazdaság- és társadalomtörténetre, kevéssé áll ez a politikatörténetre. A gazdasági életre vonatkozó alfejezetet a szerző munkája legértékesebb, joggal úttörőnek tartható részének nevezte, ugyanis ez a legelső korszerű kísérlet a kor gazdaságtörténetének megírására. Kiemelkedő fontosságú a népességről, a településről szóló alfejezet. Borossy András szerint a szerző figyelembe vette az ország népessége etnikai