Századok – 1987
BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története I. kötetéről (Barabás László - Szabó Géza) 673
680 BESZÁMOLÓ Fodor István kritikai észrevételei közül kiragadta még A termelőgazdálkodás és a finnugorság c. fejezetéből a vitatott „sorrendiség kérdését" a földművelés és az állattenyésztés kialakulását illetően. Úgy érzi, világosan fejtette ki — idézi is: — „A sorrendiségnek a kérdése elvesztette az aktualitását. A termelőgazdálkodás kezdeti központjaiban a két ágazat együttesen tűnt fel. Terjedésük során a természeti viszonyoktól függően került a földművelés, illetve az állattenyésztés fölénybe. Kelet-Európa és Nyugat-Szibéria területén a termelőgazdálkodás terjesztői földművelő-állattenyésztők voltak." A történet és a régészet affinitása vonatkozásában úgy érzi, hogy a régészeti tárgyak — eltérően a néprajzi tárgyaktól — bár betekintést nyújtanak az egyes körzetek őstörténeti műveltségi állapotába, nem alkalmasak kétséget kizáróan az etnikai azonosításra. így csak arra vállalkozhatott, hogy a magyarság adatolható vonulási területén bemutassa, hogyan éltek az emberek, hogyan laktak, hogyan gazdálkodtak, milyen műveltségi hatásoknak voltak időszakonként kitéve. Ezek után néhány tárgyszerű kiegészítést tett a bírált kérdésekhez. Az ugor magyar fogalmat elsősorban azért használta, hogy ezzel tudatosan utaljon a magyarság finnugor eredetére. Fenntartotta az erdőirtásra vonatkozó nézeteit is, hiszen a magyarok, mint a többi nomád nép is, így szereztek legelőt. Kovács Tibor az első napi vita bezárásaként megállapította, számára bebizonyosodott, hogy utólag is nagyon hasznos egy ilyen összegzésről vitázni. Kiemelte, hogy az éleshangú bírálatok ellenére is a hozzászólók igyekeztek tárgyszerűek lenni, és utalt azokra a lehetséges tapasztalatokra, amelyek kutatási alapállásról, műhelytitkokról a résztvevők számára kiderülhettek. A vita második napján az elnöki tisztet Borossy András kandidátus látta el. Bejelentette, hogy a soron következő harmadik résznek Györffy György által írt első fejezete — Honfoglalás és megtelepedés — Módy György sajnálatos megbetegedése miatt bíráló nélkül maradt. Ezért a szintén Györffy György által írt, az államszervezésről, az új rend válságáról és megszilárdulásáról szóló fejezetek bírálata következett. Németh Péter múzeumigazgató azzal kezdte referátumát, hogy a reprezentatív sorozat nyitó kötetében az olvasó csalódott. A Történettudományi Intézet és az Akadémiai Kiadó nem emelte a mércét oly magasra, mint azt tőlük remélni lehetett. Hogy az előkészület évtizedei sem voltak elegendőek olyan alapvető munka elvégzésére, mint kiemelkedő királyaink portréinak, illetve koruk leírásainak elkészítésére, annak kiszámításával szemléltette, hogy hány oldal/év jutott az általa bírált periódus uralkodóira: Pétertől Kálmánig átlagban 1,3-1,4 oldal/év. Ennek alig felét kapta III. Béla, ő is csak azért, mert a szerző nem támaszkodhatott kellő előtanulmányokra. Intő példaként állította ezt a bíráló azok számára, akik új monográfiát csak a régiek modernizálásával szeretnének íratni. Az illusztrációk kapcsán Németh Péter is megfogalmazta a kérdést: kinek is szól a mű? A példányszámra alapozva úgy vélte, hogy a széles olvasóközönségnek, ugyanakkor ilyen színtelen, közönségriasztóan illusztrált könyvet a kiadó ritkán jelentetett meg. A mű jelentőségéhez méltatlan a reprodukciók rossz minősége — I. Andrást idéző billogából sem az alak, sem a felirat nem látszik, csak a nyomdai raszter —, és az is, hogy az oly kevés megmaradt síijelünk közül elfelejtődött Gizella királyné síremléke és Gellért sírládája.
