Századok – 1987
BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története I. kötetéről (Barabás László - Szabó Géza) 673
BESZÁMOLÓ 679 körzetét is. A finnugorságnak az Uráltól továbbra is keletre élő csoportjában sejthetjük az ugorokat, az obi-ugorok és a magyarok távoli elődjeit.." A bíráló a munkának a finnugorság i.e. П.-III. évezredi történetét, pontosabban műveltségi állapotát felvázoló alfejezetét tartotta régészeti szemszögből ítélve a legsikerültebb résznek, ahogyan a szerző az életmódot, a társadalmat és a hitvilágot az ősi szókincs és a régészeti emlékanyag alapján vázolta fel. Azonban Fodor István szerint ebben a részben is „fölös számban akadnak szemet szúró tárgyi tévedések". De hasonló sorsra jutnak a további alfejezetek is. Befejezésül a könyv végén lévő irodalmi útmutatót átgondolatlannak, pontatlannak tartotta. Veres Péter kandidátus Néhány megjegyzés ,/i magyar nép őstörténeté' c. tanulmányhoz címmel küldte el írásbeli hozzászólását. A bírálat Fodor Istvánhoz hasonlóan elsősorban Bartha Antal őshaza-elméletével vitázott. Felhívta a figyelmet arra, hogy bár a finnugor őshaza meghatározása szempontjából a kutatók immár csaknem száz éve kiemelkedő jelentőséget tulajdonítottak a mézelő méh elteijedésének, és hogy Koppen nyomán csaknem egészen mostanáig kategorikusan cáfolták a méh Nyugat-Szibériában való egykori meglétét — ez utóbbi kategorikus állítását sürgősen felül kell bírálni. Ugyanis több jelentős, eddig jórészt figyelmen kívül hagyott bizonyíték került elő, ami ezt alátámasztja. A probléma historiográfiájáról — elsősorban N. Witsen holland földrajztudós 17. századi szibériai utazásáról szól publikációjának jelentőségéről írottak után a maga álláspontját az alábbiakban összegzi: „. . minden olyan kísérlet, beleértve ebbe a szóban forgó tanulmányt is, amely a méh és a méz a fent említett lexémákra hivatkozva az Urálon túli területeket, azaz Nyugat-Szibériát megpróbálja kizárni az őshaza szóbajöhető körzetéből — alapvetően téves. Arról van ugyanis szó, hogy az elterjedt, de hibás feltételezéssel szemben ezek a növények és állalatok (méh és sün) most is, de a távoli múltban is, nemcsak az Ural európai részén, hanem a szibériai oldalon jól ismertek voltak, és így nem szolgálnak bizonyítékul azon feltevés ellen, hogy a finnugor őshaza a Volga—Káma mellett az Ural hegységtől keletre fekvő Nyugat-Szibériát ne zárta volna magába." A továbbiakban Veres Péter Bartha Antalnak ahhoz a megállapításához nyújtott kritikai észrevételeket, hogy a magyar vas szó, illetve ennek megfelelő finnugor alapalak, „réz" jelentésben altáji származású, török eredetű. Bizonyítékai alapján úgy érzi: „nagyon is valósághűnek látszik, hogy a magyarban a réz szó valóban a dagesztáni csoportba tartozó avar nyelvből való. Az avar, a dagesztáni nyelveken keresztül, az észak-kaukázusi népek őshazájában maradt hurritával rokon, amelynek ősi szállásterülete — mint említettük — az eurázsiai fémfeldolgozás elsődleges központja volt." Kovács Tibor kifejti, számára az elhangzott éles vita azt bizonyította, hogy őstörténetünk következő szintéziseinél az egyes rokon- és segédtudományok eredményeit megnyugtatóbb módon kellene egységes egésszé ötvözni. Bartha Antal az általa írt fejezetekkel foglalkozó bírálatokra válaszolva, mindenekelőtt elmondotta: sejtette, hogy a méh, méz szavakkal kapcsolatos véleménye vihart fog kavarni. A sok egymással ellentmondó korábbi adat közt moszkvai kutatóintézetekben igyekezett igazságot keresni. A kutatások alapján számára bizonyítottnak tűnik, hogy a szél ezt a mikroszkopikus nagyságú anyagot akár 1500 km-re is elhordja, így a pollenvizsgálatok nem alkalmasak arra, hogy velük tudományos nézeteket lehetne bizonyítani. Ezért a tanulmányban írottakat továbbra is fenntartja.
