Századok – 1987
ÁLLÁSPONTOK; VÉLEMÉNYEK - Fügedi Erik: A Mohács előtti kutatás helyzete Magyarországon 661
670 ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK 670 elmúlt évek során sok „impex" vállalat monopóliuma megszűnt. Utána meg kellene kísérelni koprodukciós kiadvány létrehozását. Ha ez sikerül, feleslegessé válik az Études Historiques, amely ebben a formában nem mozdítja elő a külföld tájékoztatását. 8. Az 1526 előtti történeti kutatás két diszciplínával áll szoros kapcsolatban, az utóbbi évtizedekben szinte észrevétlenül felnövő ,középkori régészettel" és a szintén nagyarányú változáson átmenő művészettörténettel. A múzeumi szervezet kiépítése során sok vidéki múzeum kapott középkori régész státust, az ásatások a régészeti bizottság működése során tervszerűbbé váltak, anyagi ráfordításuk is hatásosabbá vált, sajnos vele együtt évről évre egyre szélesebbre nyílik a rés a feltárt (begyűjtött) és a közzétett forrásanyag mennyisége között. (Kovács T.: A régészeti forrásanyag közreadásának lehetőségei és hiányosságai, AÉ 1976). Pedig a publikációs lehetőségek nagyban megnövekedtek. A központi Archeológiai Értesítő mellett Communicationes archeologicae címmel két éve új folyóirat indult, a Nemzeti Múzeum is rendszeresen megjelenteti Folia archeologica c. periodikáját. Ha ehhez a tematikus feldolgozásokat biztosító Fontes Archeologici Hungáriáé sorozatot és a múzeumi évkönyveket is hozzászámítom, igen nagy tér áll a feldolgozások rendelkezésére. Az arányok talán azzal érzékeltethetők, hogy a múzeumi kiadványokról készített, 1945-74 periódust felölelő bibliográfia 82 periodikát dolgozott fel, és az 1526 előtti korszakra vonatkozólag 364 tételt közölt. (A magyar múzeumok kiadványainak bibliográfiája. I. Évkönyvek és folyóiratok repertóriuma. С Régészet és történelem (Szerk. Héthy Z.-T. Horváth I.-Ormosi L.) 1945-74. Bp. 1976). Külön ki kell emelni, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti adattára minden esztendőben a Régészeti füzetekben rövid beszámolót közöl az azévi ásatásokról, ennek a kiadványnak külön „Árpád-kor" és „Magyar közép- és újkor" fejezete van. Az Archeológiai Értesítő rendszeres, a Századokéhoz hasonló bibliográfiát közöl. A régészet és művészettörténet tárgyát alkotó leletek és művészeti alkotások szétszórtsága miatt elengedhetetlen a terület szerinti nyilvántartás, ezt a célt szolgálja a „Magyarország régészeti topográfiája" és a „Művészettörténeti topográfia". A régészek a mai közigazgatási határok szerinti Veszprém megyének, Békés és Komárom egy-egy járásának topográfiáját jelentették meg, a művészettörténészek Sopron, Pest és Heves megyét, s ha lassan is, de a munka folytatódik. Ha ehhez hozzávesszük a régebben megjelent osztrák és az 1960-as években kiadott szlovák topográfiát (Súpis pamiatok na Slovensku, Br. 1967—69), akkor a középkori Magyarország egy tekintélyes része áll művészettörténeti szempontból rendelkezésre. Külön öröm, hogy két munka kifejezetten középkori művészeti emlékeket dolgozott fel topográfia formájában, az Árpád-kori Csanád megyét és a középkori Udvarhelyszékét. (Dávid K.: Az Árpád-kori Csanád vármegye művészeti topográfiája, Bp. 1974 — Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei, Bukarest 1981). A nyilvántartás másik vetülete is megjelent. Baranya megye korai temetőiről készült corpus (Kiss A.: Baranya megye X—XI. századi sírleletei (Magyarország honfoglalás és kora Árpád-kor temetőinek leletanyagaji Bp. 1983), hasonló kiadványokat a Művészettörténeti Kutatócsoport is megjelentetett (Веке L.: Sodronyzománcos ötvösművek, Bp. 1980). A két diszciplina örvendetes fellendüléséből a történészek eddig keveset profitáltak. A régészekkel szemben azt hozták fel, hogy az ásatások természetükből kifolyólag
