Századok – 1987
ÁLLÁSPONTOK; VÉLEMÉNYEK - Fügedi Erik: A Mohács előtti kutatás helyzete Magyarországon 661
672 ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK 671 megismételhetetlenek, az ásatási eredmények óriási késéssel válnak hozzáférhetővé, az egyes objektumok korának meghatározása a történész normák szerint túlságosan laza. Konzervatívabb történészek egyenesen azt vallották, hogy a régészet nem tud választ adni a történész által felvetett kérdésekre. Nem álltak sokkal jobban a történészek a művészettörténészekkel és a műemlékvédelmi szakemberekkel sem. Így együttműködés helyett inkább arról beszélhetünk, hogy a régészek vagy művészettörténészek végzik el a történész munkáját is, ennek két kiváló példáját nyújtotta a közelmúltban Balogh Jolán (Die Anfange der Renaissance in Ungarn. Matthias Corvinus und die Kunst, Graz 1975) és Marosi Ernő (Die Anfänge der Gotik in Ungarn. Esztergom in der Kunst des 12—13. Jh. Bp. 1984). Laza együttműködés alakult ki a művészettörténészek és történészek között a Korona és a koronázási jelvények kutatásával kapcsolatban, amelynek eredménye egy 1981 őszén tartott szűkkörű nemzetközi konferencia, ill. anyagából készült kiadvány volt (Studien zur Machtsymbolik des mittelalterlichen Ungarn (Insignia regni Hungáriáé I.) Red. F. Fülep, É. Kovács, Zs. Lovag Bp. 1983). Körmendy Adrienne legújabb tanulmánya bizonyítja, hogy történész is hasznosíthat művészettörténeti és régészeti eredményeket. A Szepesség települését vizsgálva az egyházi szervezet kialakulásának vizsgálatában nemcsak az okleveles adatokra épített, hanem a templomok kormeghatározására, és így jutott fontos eredményekhez. 9. Ha még a régészet és a történettudomány között sem lehet szoros együttműködésről szó, akkor nem csoda, hogy az interdiszciplináris törekvések is a kezdet kezdetén tartanak. Az egyetlen a megvalósulás stádiumába lépő ilyen vállalkozás a történelem és az antropológia között próbál meg hidat verni, és ebben a törekvésében odáig jutott el, hogy egy 1983-ban rendezett konferencián az 1526 előtti időszakból is hangzott el előadás. A konferencia anyaga 1984 folyamán jelenik meg. 10. A végére hagytam a legfontosabb és legégetőbb kérdést, az utánpótlásét. Közismert, hogy kevés a medievista, átlagos életkorukat jobb nem kiszámítani, s legtöbbjüknek az a véleménye, hogy nincs, de nem is lesz utánpótlás, a középkor kutatása megszűnik Magyarországon. Előre meg kell mondanom, hogy nem osztom ezt a pesszimizmust, inkább attól félek, hogy a folyamatosság szakad meg, s ez súlyos csapás lenne. A történészek képzése az egyetem feladata, s ezen a téren különös helyzet alakult ki: a szegedi egyetem folytatta a medievisták képzését, a budapestin sajnos éppen a „régi magyar történeti" tanszék korábbi vezetője akadályozta meg azt. Ma már ezen az állapoton túl vagyunk, de tudomásul kell venni, hogy a mai oktatási rendszerben a leendő egyetemi polgár latin tudás nélkül vevődik fel, és tanulmányai során kevés idő jut a középkorra; s ha remélhető is, hogy a most tárgyalás alatt álló oktatási reform során az arány a középkor részesedése kedvezően változik meg, gyökeres változásra nem számíthatunk. A medievisták képzésére más utat kell keresnünk, s ez a postgradualis képzés. . j A fiatal történészhallgatók igénylik is ezt a formát. Az egyetemen - tisztelet a kivételnek — ma csak ritkán alakul ki olyan szoros viszony professzor és hallgató között, hogy a hallgatóból tanítvány legyen, és a kapcsolat az egyetem befejezése után is fennmaradjon. Ismert az a rendelkezés, amelynek értelmében a doktorátusra az egyetem befejezése után három évvel kerülhet sor, és miután a diploma birtokában a fiatalember
