Századok – 1987

ÁLLÁSPONTOK; VÉLEMÉNYEK - Fügedi Erik: A Mohács előtti kutatás helyzete Magyarországon 661

668 ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK 668 Közlemények, az Irodalomtörténeti Közlemények és válogatott annotált bibliográfiát hoz az Acta Historica. Bár célkitűzésük szerint ezek tudományos bibliográfiák, mégis megjelenik bennük a népszerű irodalom egy része, mint ahogyan megjelennek a napilapokban írt általános ismertetések, holott ezek nem nevezhetó'k elemzőknek, inkább a figyelem felkeltését szolgálják. Sajnos, egyiknek sincs név- és tárgymutatója. Más szóval, ha ma egy kérdésre vonatkozó irodalmat kell összeállítani, akkor 1954 (Kosáry D.: Bevezetés), ill. 1968 (A magyar történettudomány válogatott bibliográfiája 1945-68) után igen keserves munka vár a kutatóra. A megoldást nyilván a Századok mint történettudományunk központi orgánuma bibliográfiájának átalakítása és hosszabb periódusonként (tíz évenként? ) önálló annotált bibliográfia kiadása jelentené. A Történettudományi Intézetben legjobb tudomásom szerint az apparátus rendelkezésre áll, csak a kiadást kellene biztosítani. b) Az újonnan megindult periodikák jelentős része tanulmányokra, esetleg közlésekre szorítkozik, de a központi orgánumokban is egyre kevesebb hely jut elemző ismertetésre. A trendet jól fejezi ki a Történeti Szemle, amely a „Történettudományi Intézet értesítője" címet viseli, és nem tartotta szükségesnek ismertetési rovat vezetését. A folyamat következményeként igen sok elsőrendű munkát sohasem ismertetnek a szorosabb értelembe vett történeti szakfolyóiratokban. így hiába kerestem Bónis György egyik legjobb monográfiájának ismertetését, de megtaláltam - az Irodalomtörténeti Közleményekben. Még kevésbé jelennek meg ismertetések a bennünket közelről érdeklő külföldi kiadványokról, hiába kerestem az Urkundenbuch des Burgenlandes I—II vagy V. Sedlák Regesta diplomatica-jának ismertetését, pedig az utóbbi nyelve nem szlovák, hanem latin. Fokozza a bajt, hogy a megjelenő ismertetések túlnyomó többségére áll Hanák Péternek a szakmai kritikáról írt jellemzése (Száz. 1978). Tisztességtelenség lenne mindezért egyedül a szerkesztőségekre hárítani a felelősséget. Az egyre fogyatkozó számú kutató egyre nagyobb nyomás alá kerül, nem marad sem ideje, se kedve ismertetések írására. A pénz ördöge is közrejátszik, az ismertetéseket ma sem fizetik meg, az ismertetendő munka elmélyült elemzése tehát csak akkor térül meg valamennyire, ha azzal az ismertető amúgy is kénytelen foglalkozni, másszóval az ismertetés a szorosabb értelemben vett kutatómunka mellékterméke. Az ismertetések elmaradásával okozott kár főleg akkor válik súlyossá, ha a kutató hipotézist állított fel, és egy idő után — válasz és kétség felmerülésének elmaradása miatt - azt elfogadottnak veszi, és arra mint bizonyított tényre épít tovább. Kiutat nem tudok, legfeljebb azt javasolhatom, hogy rövidre fogott annotációk megíratásán keresztül próbáljuk meg a most felnövő kutatókat ebbe a műfajba bevezetni. Kutatóinknak úgy látszik egyelőre bele kell törődni abba, hogy az elengedhetetlen kellék, a visszhang, kedves, de felelőtlen folyosói beszélgetésekben merül ki. Mindez a magyar nyelvű vagy a magyar középkort érintő munkák ismertetésére vonatkozik. A külföldi irodalom ismertetéséről nem beszélek, mert azt még reménytelenebbnek tartom. A könyveket nem tudjuk megvenni, mert könyvtáraink nominálisan változatlan, de a külföldi könyvárak emelkedése következtében folytonosan zsugorodó ellátmánya erre nem ad módot, s ami mégis beérkezik, nehezen vagy sehogyan sem kerül bele a tudományos vérkeringésbe. Magyarország nem jelent olyan piacot, hogy a külföldi kiadóknak megérné ismertetési példányt küldeni. 7. Közismert, hogy a magyar középkor iránt a külföldi medievisták körében