Századok – 1987

ÁLLÁSPONTOK; VÉLEMÉNYEK - Fügedi Erik: A Mohács előtti kutatás helyzete Magyarországon 661

ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK 667 Magyarországon Bp. 1971; Török J.: A magyar pálosrend liturgiájának forrásai, kialakulása, főbb sajátosságai, Bp. 1977,,- Körmendy K.: MKSZ 1983). Felettébb jellemző, hogy az egyik — Mályusz Elemér műve — tulajdonképpen jóval korábban keletkezett, Török Józsefé pedig sokszorosítva jelent meg, a tanulmányok pedig kultúrvagy köztörténeti indíttatásúak. A középkori egyháztörténet hanyatlása annál isfeltűnőbb, mert ugyanez alatt az idő alatt a protestáns egyháztörténet reneszánszát éli. A megoldás egyszerűnek tűnik: folyamatban van az akadémiai egyháztörténeti albizottság - - _ megalakulása, és ez remélhetőleg új munkatársakat szerez majd a laikusok köréből a középkori kutatások újraindítása érdekében. A másik a jogtörténet, ahol viszonylag bőséges termés ellenére is csak két szerzőt említhetek, Bónis György és Degré Alajos személyében. Tudatosítani kellene, hogy jogtörténet nélkül nincs középkori társadalomtörténet, és meg kellene oldani itt is az utánpótlás kérdését. Egész középkorkutatásunk jellemzője, hogy — a már említett kronológia kivételével — semmiféle „alapkutatás" nem folyik. Jobb híján használom ezt a kifejezést, olyan irányú kutatásra gondolok, amilyen az archontológia, itinerárium stb., amik nélkül a kutatás nehezebb is, időtrabló is. Sebestyén Béla két háború között megjelent, ill. kéziratban maradt munkája (az Országos Levéltárban) már erősen meghaladott, új - most már az egész Dl-t és Df-t tekintetbe vevő — munkára lenne szükség. Kivételes a történeti földrajz helyzete, megjelent Bakács István Hont megyéje (1971) és Györffy György nagy Árpád-kori történeti földrajzának két kötete van sajtó alatt. 5. Az első jelenség, amely az általános képből kibontakozik, a kutatás tervszerűtlensége. Paradox jelenség, hogy ma, a tervkészítés több mint harminc éve után sem értük el az 1930-as évek színvonalát, amikor néhány professzor igyekezett a hallgatók kedve és a szükségesnek megítélt munka közötti kompromisszummal a kutatás hiányait pótolni, új diszciplínákat megindítani. Igaz, akkoriban több szakdolgozat és disszertáció készült, de ma is készülnek ilyenek (1974-78 között hét ilyen disszertációt nyújtottak be), tehát a hiányokat inkább a Történettudományi Intézet látja és tarthatja nyilván, a szakdolgozatok és disszertációk témájának meghatározása viszont az egyetem feladata, de talán rá lehetne venni ezt a két intézményt a tényleges együttműködésre. 6. Az általános jellemzés során már bizonyára feltűnt, hogy a történettudományhoz szorosan tartozó folyóiratok száma megnőtt (Tsz, AtSz), még sokkal nagyobb a növekedés, ha az egyetemek, levéltárak és múzeumok által kiadott periodikákat is tekintetbevesszük. A növekedés elkerülhetetlen következményekkel járt. a) Az időszaki kiadványok termése ma már áttekinthetetlen, fokozza ezt a nehézséget, hogy a helyi tanácsok egyre nagyobb könyvkiadói tevékenységet folytatnak, a lehetőleg napjainkig terjedő monográfiáknak se szeri se száma, s ez a jelenség a közigazgatási reform, ill. a vele kapcsolatos várossá nyilvánítások miatt a jelek szerint nem csökkenni, hanem csak szaporodni fog. Mindenképpen elengedhetetlenné válik egy tudományos bibliográfia megjelentetése. Az Országos Széchényi Könyvtár a Nemzeti Bibliográfiában külön szak alatt tárgyalja a történelmet, de kötelessége a teljességre törekvés, abban tehát tudományos tanulmányok és népszerű cikkek egyformán helyet kapnak, sőt egyforma súllyal szerepelnek. Szakbibliográfiát több kiadvány közöl, így a Századok, a Hadtörténelmi