Századok – 1987

ÁLLÁSPONTOK; VÉLEMÉNYEK - Fügedi Erik: A Mohács előtti kutatás helyzete Magyarországon 661

666 ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK 666 1973) mind a Könyvszemlében, ill. az Irodalomtörténeti Közleményekben jelentek meg); ugyanez mondható el az oklevelekről és a kancelláriai tevékenységről (Komjáthy L. Közi. 1971, Bónis uo. 1971, 1974, Bertényi uo. 1972, Kubinyiuo. 1975; Marsina R.: Stűdie к slovenskému diplomataru I—II. 1971—1973). Fájdalmas tény, hogy a Mályusz Elemér által kiadásra előkészített és jegyzetelt Thuróczy-krónika még mindig nem jutott el a megvalósítás stádiumába. Örvendetes viszont, hogy Jakó Zsigmondnak Hajnal István nyomdokain haladó tanulmányai a Kriterion Kiadó jóvoltából együttes kiadást értek meg (írás, könyv, értelmiség, Bukarest 1976). Ugyanígy örvendetes, hogy Borsa Iván elkészítette és nyomdába adta III."András okleveleinek kritikai jegyzékét, így kereken 60 év alatt a legfontosabb oklevélkritikai mű befejezést nyert. A többi segédtudományról sajnos nem mondható el, hogy föllendülnének, vagy akár korábbi kutatásuk folytatódna. A legsúlyosabb a helyzet a pecséttan területén, mert a pecsétek anyaga állandó pusztulásnak van kitéve, ma már számos oklevélen nem található meg az a pecsét, amelyre 40 év előtt még hivatkoztak. A következő baj, hogy másolat-gyűjteményeink nem teljesek. Kumorovitz Bernát hatalmas gyűjteménye (a Budapesti Történeti Múzeumban) és az Akadémia Művészettörténeti Kutatócsoportjának gyűjtése a legjobb esetben az Országos Levéltárban található pecsétek másolatát tartalmazza. A Df-nek — már csak technikai okokból — sem lehetett célja a pecsétek gyűjtése, ill. fényképezése. Ha a középkor-kutatásban sok mindent átengedtünk az irodalmároknak, akkor ezt a területet a művészettörténészekre bíztuk, és még örülhetünk neki, hogy vállalták, energiát és pénzt fektettek bele. Azt azonban így sem várhatjuk el tőlük, hogy pecséttani corpus elkészítésére vállalkozzanak, s azt lehetőleg a mi szempontjaink szerint dolgozzák fel. Ezen a téren azt sem lehet állítani, hogy az utánpótlás kérdése reménytelen, mert Bándi Zsuzsa az Országos Levéltár 1982 őszén rendezett kiállítására igen szép Anjou-kori pecsétleírásokat készített (amelyek sajnos azóta sem jelentek meg a Levéltári Közleményekben), összefoglalva a Dl és Df gyűjtéséhez hasonló, a művészettörténészekkel közösen végzendő gyűjtőmunka vár megindításra határainkon innen és túl (nemcsak a szomszédos államokban, hanem pl. Varsóban is), mert enélkül sohasem lesz teljesítőképes szfragisztikánk. Valamivel jobb helyzetnek örvend a címertan, amelynek legalább néhány művelője akad, akik a Nyugat-Európában kialakuló szociológiai iránnyal is kapcsolatban állnak (Püspöki Nagy P.: Rozsnyó város címere, Br. 1973; uő.: Zseliz város címere, Br. 1976 — Bertényi L: Einige Fragen der Heraldik. . . in: Ostmitteleuropäische Bauernbewegungen Bp. 1972). Valami a genealógia terén is elindult, amelyet 1950-ben nem megszüntetni, hanem helyes irányba kellett volna terelni. A történeti segédtudományok tanszéke a Történelmi Társulat keretében igyekszik ezt a kutatási ágat modern tartalommal újraindítani. Sajnos nem tudtam pontos értesülést szerezni a Jakó Zsigmond és R. Manolescu által szerkesztett írástörténet „adaptált" magyar kiadásáról. Ez annál sajnálatosabb, mert e pillanatban paleográfiai tankönyvünk nincs, tehát nagy szükség lenne rá (Scrierea latina in evul mediu, Bukarest 1971). Két speciális terület művelése olyan veszélyeztetett helyzetbe került, hogy szinte menthetetlennek látszik. Az egyik a középkori egyháztörténet, amelyet ugyan - éppen az Egyház középkorban játszott szerepénél fogva — sokan érintenek, de csak két kötet és két tanulmány címét sikerült begyűjtenem (Mályusz E.: Az egyházi társadalom a középkori