Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Stromer; Wolfgang von: Zsigmond császár Velence elleni kontinentális zárlata és a nemzetközi kereskedelmi utak áthelyeződése (1412-1413;1418-1433) 638
652 WOLFGANG VON STROMER csupán a nürnbergi pénzemberek közvetítésével folyó manőverekben nyilvánult meg. Abban is, hogy 1420. január 7-én a németekkel együtt Savoya kereskedői is privilégiumot kaptak V. Alfonz királytól Aragónia és Katalónia területére, egyelőre öt évre. E kiváltság azonban 1481-ig érvényben maradt, s idővel kiterjedt Rousillonra, Valencia és Mallorca királyságaira, valamint Szárdiniára, s így e királyságok hajói egyaránt szolgálhatták a savoyai és a német kereskedelem érdekeit.s 5 E kereskedelmi utak kiváltságokkal megerősített, kedvezőbb körülmények közti megnyitása rendkívüli sikerek előfeltételét biztosította több nemzedékre szóló érvénnyel a ravensburgi „Nagy Társaság", a St. Gallen-Bern—nürnbergi Diesbach-Wattgesellschaft, továbbá más bázeli, ulmi és nürnbergi társaságok számára a Földközi-tenger nyugati medencéjének államaiban. Innen hozták be a sáfrányt, ezt a hőn óhajtott fűszert, festékanyagot, egyben ösztönző- és ajzószert, cserébe viszont ők látták el a térség országait nemcsak a hagyományosnak tekinthető, jó minőségű kézműipari termékekkel, azaz a Bódeni-tó környékének lenárujával és a nürnbergi fémművesek árucikkeivel, hanem a versenyképes új iparágak termékeivel nehézségeket okoztak a frissen szerzett partnerországok hagyományos kézműiparának. A milánói barhentet 1428 után teljesen kiszorították a közép-európai piacról, a svábföldi és a kölni barhent mögött Angliában is a második helyre kényszerítették. Az olcsó és leleményesen forgalmazott sváb barhent tömeges behozatala, az „olmos" versenye miatt Barcelona 13. századtól jelentős barhentipara visszaesett, a szövőműhelyek száma az 1400 körüli 300-ról 1440-ben 10-re zsugorodott.5 6 A délnémet városok terjeszkedése a Földközi-tenger nyugati medencéjében, illetve a Milánó, Genova, Aragónia és Katalónia területére érvényes privilégiumaik jól ismert tények, ezért Zsigmond király gazdaságpolitikai terveibe és eredményeibe, valamint kontinentális zárlatába való beillesztésük tulajdonképpen nem más, mint a korábbi kutatás által feltárt eredmények összevetése és újraértékelése. Ellenben a fekete-tengeri kereskedelmi terveket illetően kezdettől fogva elutasító álláspontra helyezkedtek a kutatók, teljesen irreálisnak tartották azokat. Legutóbb Pach kolléga szintén így értékelte őket. Véleménye szerint a Dél-Németország és a Földközi-tenger országai közötti kereskedelem elsősorban az erdélyi szász városok érdekeit és kiváltságait sértette, ugyanis ők kívánták monopolizálni e kereskedelmet.5 7 A politikai realitás azonban mindenkor háttérbe szorította az okmányokba foglalt előjogokat. Erdély kereskedelmi központjainak — így Nagyszebennek és Brassónak — egyes privilégiumait, valamint Zsigmond nagyszabású gazdaságpolitikai koncepcióját Nürnbergi Márk sugalmazta, ő volt a szellemi atyja az 1405-ben bevezetett vámrendszernek, a belső vámok eltörlésének és a valamennyi szabad királyi városra érvényes árumegállító jog biztosításának. Zsigmond 1405. évi törvényeinek előteijesztésében Márk kezdeményező szerepet játszott, s ő lehetett az, aki Zsigmond hasonló, birodalmi reformeszméit is sugalmazta 1412 — 1418 között. Előkelő hely illette S5 A. Schulte: Ravénsburger Handelsgesellschaft (mint az 53. jegyzet) I. 320. és a következő oldal. A. Schelling: Uikundenbuch zur st. gallischen Handels- und Industriegeschichte. St. Gallen 1922/23. 59-62., 80. és a következő oldal. 56 A. Schulte: Ravensburger (mint fentebb). H. Amman: Die Diesbach-Watt-Gesellschaft. St. Gallen 1928. W. von Stromer: Baumwollindustrie . . . 84-86., 146-152. С. СаггеУе: Barcelone centre économique à l'époque des difficultés 1380-1462. Civilisation et Sociétés V. Paris 1967. 348. és a következő oldal. 566-569. 811. Ai. Fennel-Mazzaoui: The Italian Cotton Industry in the Later Middle Ages 1100-1600. Wisconsin 1982. 129-15 3. 5 ''Pach Zs. P. fentebb említett három tanulmánya, ld. a 2. jegyzetet. E tanulmányaiban Pach határozottan szembeszállt azokkal a nézetekkel, amelyeket e témával kapcsolatban Pratoban az 5. Datini Settimana keretében tartott előadásomban (1973), valamint fentebb említett tanulmányaimban (7., 9. és 46. jegyzet) képviseltem. F. Bastian: Die Legende vom Donauhandel. VSWG. 22/1929. 315. és a következő oldal.
