Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Stromer; Wolfgang von: Zsigmond császár Velence elleni kontinentális zárlata és a nemzetközi kereskedelmi utak áthelyeződése (1412-1413;1418-1433) 638
644 WOLFGANG VON STROMER Miként azt Soranzo és Giustinian üzleti könyvei tanúsítják, a délnémet kereskedők felmondták, vagy megbízottakra ruházták át velencei üzlettársaiknál vezetett számláikat. Ugyancsak megbízottak révén tudták fenntartani flandriai kereskedelmüket a velencei cégek, Andrea Barbarigo például a müncheni Lorenz Schrenk segítségét vette igénybe. A Konstantinápolyban és Szíriában keresett könnyű nyugat-angliai posztót Barbarigo 1432-ben csak a Keller cég (Memmingen—Isny—Schongau) közvetítésével szerezhette meg, Soranzoval szemben Rummelék számára szintén Keller közvetített. Kisebb kockázattal tudták fenntartani velencei kapcsolataikat az alpesi hágókhoz közeli helységek, amelyek a kalózakciók közepette is feltétlenül rászorultak erre a kereskedelemre, mert csak így tudták beszerezni a barhentszövéshez szükséges gyapotot. így e települések gyapotvásárlói közül viszonylag soknak a neve felbukkan Soranzo üzleti könyveiben a szorosabbra vont kereskedelmi zárlat éveiben is.21 Hosszabb időn át azonban nem lehetett ezt fenntartani, a császár kalózainak utolsó nagyobb és sikeres rajtaütésére 1432-ben Memmingen és Kempten között került sor, amikor a kölni Girard ügynök vezetésével számos velencei kereskedőház áruit szállították. Ez végül rábírta Velencét, hogy a hosszú ideje folyó, kemény alkudozások után végre elfogadható fegyverszüneti és békefeltételeket ajánljon fel Zsigmondnak/1 A kalózakciókkal és a császárhű városok intézkedéseivel sikerült tehát a velenceiek brabant-flandriai szárazföldi kereskedelmét jelentős mértékben megzavarni, mert az kiszámíthatatlanul kockázatossá vált, illetve időnként meg is szakadt. Egyre nehezebben folytathatták kereskedelmüket a zárlatot megtörő németek is, Velencének pedig esetenként súlyos gondokat okozott a közép- és észak-európai áruk hiánya. A levantei kereskedelemben német és észak-európai árukat továbbító velencei nagykereskedők forgalma és bevétele ennek folytán a gazdaságosság határát súrolta, vagy éppen az alá süllyedt. A kitűnően informált Dolfin már 1419-ben panaszkodott a zárlat következményei miatt: „... a Szíriába menő konvoi 10 gályából állt, de csak kevés ámt hajózhattak be Velencében az egész áruforgalom nyomorúságos állapota miatt, ennek az az oka, hogy Németország és Magyarország uralkodójával nem kötötték meg a fegyverszünetet."2 3 Jól jellemzi a helyzetet, hogy Zsigmond megmérgeztetésének terve mögött, amely a szenátusban felmerült, az az Andreas Priolli nevű bankár állt, akit Soranzo és Giustinian bízott meg német üzlettársaikkal kötött fizetési egyezményeik lebonyolításával, jelentős azonban csak egy salzburgival volt kapcsolatuk, németekkel pedig egyáltalán nem. Donaldo Soranzo számos német ügyféllel állt kapcsolatban, de a szorosra fogott zárlat éveiben töredékére zsugorodott forgalmuk: „ASV" Miscellanea Gregolin, Busta 14. 2 1 W. von Stromer: Baumwollindustrie . . . 82. F. С. Lane: Andrea Barbarigo, Merchant of Venice 1418-1449. The John Hopkins University Studies 62/1. Baltimore 1944. 68. és a következő oldal, 73. és a következő oldal. (Továbbiakban: F. С. Lane: Andrea Barbarigo . . .) S. Sassi: Sulle scritture di due aziende mercantili veneziane del Quattrocento. Napoli 1950. Uő:: Lettere di commercio di Andrea Barbarigo, mercante veneziano del 1400. Napoli 1951. 39., 42. 22 F. C. Lane: Andrea Barbarigo ... 69. vö. H. Simonsfeld: Fondaco ... I. 393-403. sz. Zsigmond ismét életbe léptette a már felfüggesztett zárlatot, amikor IV. Jenő pápa közvetítésével eljuttatták hozzá a hosszas tárgyalások ellenére is csak részben elfogadható velencei fegyverszüneti feltételeket. A kalózakciók sikerei nyilván nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Velence engedett: Reg. Imp.: XI. 9194., 9293., 9621, illetve 9086., 9092., 9201., 9488., valamint a fegyverszüneti és a béketárgyalások anyaga: RTA.: 10—11. kötet. 23„. .. et vie a mercadenti de Norumbergo, de Olmo et Ausbergo, che non ha mai possudo vegnir a marcandar in Vieniexia, de che come constretta la Dogal Signoria da necessita se ha sempre convegnudo aidar in far hoste per terra e per mar cum grave spexa de danari . . .". Cronica Dolfin: III. 713., 723. 1419 elején.
