Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Senga Toru: IV. Béla külpolitikája és IV. Ince pápához intézett "tatár-levele" 584
600 SENGA TOR U szemben.7 8 Ince pápa az 1248. június 24-én kelt levelében pedig megbízza a johannitákat azzal, hogy a tatárok betörése esetén védelmezzék Magyarországot, s azokat, akik a keresztet felveszik, a szentföldi keresztesekkel egyenlő jogok illetik.79 A mongol birodalmon belül egy fontos fordulat állt be 1248-ban. Valamikor március 27-e és április 24-e között meghalt Ögödej fia, Güyük nagykán, aki alig uralkodott két évig. Bár Güyük örzvegye, Ogolgajmis mint régensnő három évig intézte a birodalom ügyeit, a nagykáni trónért folyó belső dinasztikus ellentétek megzavarták a birodalom életét. Különösen a nagy hatalommal rendelkező Batu, az Aranyhorda ura avatkozott bele erősen a választási ügyekbe. Végül 1251-ben valamikor június 21-e és július 20-a között az Ögödej- és Csagatáj-ág tiltakozása ellenére, Toluj felesége, Szojurkaktani és Batu akaratának megfelelően, Szojurkaktani fiát, Möngkét emelték a nagykáni trónra, akinek azonban még le kellett törnie a dinasztikus villángásokat.8 0 Nem elképzelhetetlen, hogy a magyar király hírszerzői révén már 1248 őszén értesült Güyük haláláról és esetleg a tatár dinasztikus villongásokról is. Érdekes, hogy IV. Béla 1248. október 26-án kelt oklevelében találkozunk először az intézményesített birtokrendezéssel, amely Szlavóniában kezdődött és majd 1249-től fokozatosan kiterjedt az egész országra.8 0/ 3 Akkor Béla már érezhette, hogy az ország katonai szempontból stabilizálódni kezd, és 1249 elején segédcsapatokat küldött Vencel cseh királynak,8 1 aki harcban állt fiával, Pïemysl Ottokár (Otakar) morva gróffal. Megjegyzendő, hogy nincs tudomásunk arról, hogy a Lajta melletti csata (1246. jún.) után mintegy két és fél évig a magyar király indított-e nagyméretű hadat valahová, bár 1247 közepe táján lehetett kisebb villongások Magyarország, valamint nyugati és déli szomszédai között. Ebből arra lehet következtetni, hogy ez időszak alatt IV. Béla mindenekelőtt az ország katonai és védelmi erejének fokozására törekedett a tatárok újabb támadása elhárításának céljából. Ezekhez hasonló jelenségek figyelhetők meg Danyiil politikájában is. A halicsi fejedelem — aki 1246 szeptemberében lépett szövetségre Bélával, és 1247 nyarán pedig elismerte a "AUO. VII. 267. (Nr. 185.); Sz. A. Bolsakova: Papszkije poszlanija, 129. A pápa egy szintén 1248. január 22-én kelt másik levelében ugyanerre utasítja Alekszandr Nyevszkijt is, január 24-én pedig értesítette a poroszországi német lovagrendet a Danyiilhoz és Alekszandrhoz intézett leveleinek tartalmáról. Vö. V. T. Pasuto: Ocserki, 254.; H. Patze: Der Frieden, 476-477. 19 VMH. I. 206. (Nr. 38.) = AUO. II. 205. (Nr. 129.); vö. CD. IV/1. 465-467. (Fejér 1247-re teszi a levél keltét.) A pápa lényegileg megismétli az 124 3. július 21-én kelt levelének tartalmát. (Id. a 15. jegyz.) '"P. Pelliot: Les Mongols et la Papauté. Revue de l'Orient chrétien. Troisième série, 8[28] (1931-1932) 57-66.;ld. még В. Spuler: Die Mongolen in Iran. Berlin 1985." 39-43.;?. Jackson: The Dissolution of the Mongol Empire. Central Asiatic Journal 22 (1978) 200-208.; Waltraut Abramowski: Die chinesischen Annalen von Ögödei und Güyük. Zentralasiatische Studien 10 (1976) 152.; uö.: Die chinesischen Annalen des Möngke. uo. 13 (1979) 17—18. 8 °'a RákosIstván: IV. Béla birtokrestaurációs politikája. Szeged 1974. 21. (=Acta Historica 47.); RA. I. 268. (Nr. 892.) 81 Continuatio Chronicae Cosmae Pragensis ad a. 1249. MGH..G. H. Pertz, SS. IX. 167. [= A. F. Gombos: Catalogue, II. 1191. (Nr. 2885.)]
