Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Gergely Jenő: A magyarországi katolikus egyház és a fasizmus 3
TANULMÁNYOK Gergely Jenő A MAGYARORSZÁGI KATOLIKUS EGYHÁZ ÉS A FASIZMUS (Különös tekintettel az 1930-as évektől 1944-ig) A magyarországi katolikus egyház és a magyar katolicizmus kritikusan bár, de lényegében illeszkedett az 1919—1944 közötti hazai társadalmi-politikai rendszerhez. Ezt a rendszert a korszak legjelentősebb katolikus történésze, Szekfü Gyula találóan „szervezett ellenforradalomnak" nevezte.1 Nem véletlen, hogy az autokratikus Horthy-rezsim rokonszenvezett a jobboldali, tekintélyelven alapuló hasonló kormányzati rendszerekkel. Ugyanígy a katolikus egyház sem talált sok kivetnivalót a „baráti" Olaszország fasizmusában (amely szemében elévülhetetlen érdemeket szerzett a lateráni kiegyezéssel), majd később a portugál, spanyol, lengyel vagy osztrák tekintélyuralmi rendszerekben. A magyarországi ellenforradalom magát kezdettől kereszténynek és nemzetinek vallotta. A jezsuita befolyás alatt álló Magyar Kultúra című folyóirat szerint az újkonzervatív jobboldaliság kritériumai a nemzeti gondolat fellángolása és a keresztény eszmerendszerhez való visszakanyarodás. A keresztény nemzeti államelv ebben az értelemben hangsúlyozottan konzervatív és alkotmányos jellegű, szemben áll a demokráciával és a liberalizmussal, de kizárja a totalitarizmust és a diktatúrát is.2 Magyarországon a nemzetiszocializmusnak és hazai változatainak nagy vonzerőt kölcsönzött szociális radikalizmusuk mellett az a jellemzőjük, hogy keresztény nemzeti köntösben jelentkeztek. A katolikusok közül is sokan csak fokozati különbséget láttak a nemzetiszocialista eszmék és a hatalmon levő ellenforradalmi rendszer keresztény nemzeti ideológiája között. (A valóságban természetesen alapvető különbségek, sőt esetenként ellentétek álltak fenn az államrezon és annak ellenzékét képező szélsőjobboldali radikalizmus között.) A katolicizmus és a nemzetiszocializmus viszonyának elemzésekor az alapvető antagonizmusok mellett figyelembe kell venni azt a tényt, hogy annak hazai változatai megfeleltek a „keresztény" jelzőnek is. Míg német példaképük fokozatosan szembefordult a pozitív kereszténységgel, Alfred Rosenberg faj- és vérmítoszára építve „újpogányságot" hirdetett, addig a magyar szélsőjobb — elenyésző kivételtől eltekintve hangsúlyozottan kereszténynek vallotta magát. A különböző magyar' Szekfü Gyula: Forradalom után. Bp. 1947. 5. 2 Nyisztor Zoltán: A jobboldali politika lényege és pályafutása. Magyar Kultúra, 1937. XXIX. évf. 48. köt. 275—276.; Gergely Jenő: A politikai katolicizmus Magyarországon 1890—1950. Bp. 1977. I 1—48.
