Századok – 1987

DOKUMENTUMOK - Urbán Károly - Vida István: Részletek Barcza György emlékirataiból (1941-43) 355

375 DOKUMENTUMOK igen népszerű volt, közkedveltségnek örvendett, és igen őszinte jó barátunk volt. A magyar társaság az amerikaiak iránt táplált rokonszenvével egyszersmind tüntetni is kívánt a németek ellen, ami ezeket módfelett bosszantotta. A német követ, Erdmannsdorf!" úr merev és unalmas képviselője volt fajtájának, és néhány közismert németbarát kivételével csak a hivatalos magyar személyiségek jártak hozzá, más senki, míg Pellékhez mindenki. Pell követ természetesen azon volt, hogy a magyar-amerikai viszonyt valahogyan fenntartsa és ápolja. Mint mindenki, ő is jól tudta, hogy mindaddig, amíg az USA nem lép be aktívan a háborúba, Anglia mellett, a németek óvakodni fognak Amerikához való viszonyukat megszakítani, hiszen Németország az USA-ban igen sok érdekkel bírt. De tudtuk azt is, hogy amint ez a helyzet megváltozik, ami várható volt, és Amerika nyíltan is a brit birodalom mellé áll, a németekkel a viszonyt megszakítja, és ugyanezt fogják tőlünk is követelni a németek. Augusztus végén Mr. Pell elmondotta nekem, hogy Szent István napjára Roosevelt elnöktől kieszközölte azt, hogy az elnök felhatalmazza arra, hogy a magyar nemzeti ünnep alkalmával Horthy kormányzónak az elnök nevében egy barátságos üdvözlő üzenetet adjon át. A követ ki is ment Gödöllőre, és az elnök üzenetét átadta Horthynak, aki annak láthatólag igen örült, mert még mindig abban az illúzióban ringatózott, hogy az ő személye az angolszász hatalmak előtt rokonszenves. Az amerikai követ gödöllői látogatásakor megkérdezte Horthyt, vajon eljönne-e hozzá egy szükkörü kis lunchre? A kormányzó a meghívást örömmel elfogadta, a tervezett villásreggeli napjában meg is állapodtak, és Pell csakis néhány olyan személyiséget hívott még meg, akikről tudta, hogy a kormányzó velük jóban van. A lunch napjának reggelén Horthy egészen váratlanul lemondott a követnek azzal, hogy sajnálattal nem jöhet el reggelijére. Váratlan lemondását még gyengélkedéssel vagy nagy elfoglaltsággal sem tartotta érdemesnek megokolni, és ugyanaznap délután a lóversenyen megjelent. A követ aztán megtudta, hogy Horthyra Bárdossy ráijesztett, hogy a németek tőle rossznéven fogják venni, ha az amerikai követ reggelijére elmegy, talán a kormányzó katonai klikkje is aggályosnak találta ezt. Az egész dolog politikailag ugyan nem volt fontos, de mégis rendkívül jellemző eset volt annak illusztrálására, hogy mennyire meg voltak ijedve nálunk a hivatalos tényezők, maga a kormány, sőt Horthy is a németek előtt. A groteszk emellett csak az, hogy Horthy mindennek dacára még mindig azt képzelte, hogy ő az angolok és amerikaiak előtt rendkívül népszerű, s ez a népszerűség bizonyos politikai viszontbiztosítás értékével is bír, mert az ő személye miatt Anglia és Amerika megértéssel és jóindulattal lesznek Magyarország iránt. Ilyen naiv és teljesen alaptalan illúziókat táplált még akkor is! Valamikor régebben a kormányzó tényleg bizonyos rokonszenvet és népszerűséget élvezett a magasabb angol és amérikai körök előtt, nem kis részben azért is, mert minden, ami a tengerészettel összefügg, Angliában főleg ab ovo bizonyos érdeklődésre és rokonszenvre számíthat. Akkor már ebből a népszerűségből igen kevés, sőt semmi sem maradt fenn, mert amióta a magyar haderő Jugoszláviára rátámadt, és Horthy hadparancsában felesleges módon a nyugati nagyhatalmakat is kritizálta, Angliában is rájöttek arra, hogy a külsőségekben tényleg