Századok – 1987
DOKUMENTUMOK - Urbán Károly - Vida István: Részletek Barcza György emlékirataiból (1941-43) 355
358 DOKUMENTUMOK féltők igen nagy csoportja, melyben szintén többféle árnyalat volt, elkezdve a teljesen beijedtektől, akik a szájukat sem merték kinyitni, egészen azokig, akik az első óvatos körülnézés után, ha a közelben senki gyanús nem volt, megszólaltak. Legtöbb volt az olyan, aki állását, jövedelmét, egyéni érdekeit, családját féltette, és nem mert színt vallani, magyarán mondva lapult! A magyar társadalom háromnegyed része valami módon elveszítette volt emberi függetlenségét és ezzel önérzetét is. Ez volt az „európai új rend" Hitler és magyar követői által meghonosított új légköre! Undorral és mélységes szégyennel tapasztaltam ezt. Kivétel a Nemzeti Casino volt, hol még a magyar szabadság, önérzet és igazán hazafias felfogás uralkodott, pedig ez volt állítólag a feudalizmus úgynevezett fellegvára! Itt a tagok kilencven százaléka önérzetesen és bátran viselkedett, barátaim örömmel üdvözöltek, kikérdeztek és hallgatták, amit mondottam. Lehetett ugyan közöttük Bárdossy1 néhány kéme is, mert mindarról, amit ott mondtam, Bárdossy feltűnő gyorsan értesült. Sajnos akadtak olyan magyar urak is, akik a kém és spicli dicstelen, de hasznos szerepére vállalkoztak. Társadalmunk meg volt mételyezve. A politikai felfogás szabadsága, az egymás nézetének tiszteletbentartása és meghallgatása, ami minden egészséges és kulturált államban természetes, Budapesten már nem létezett. Aki nem értett egyet a kormány politikájával, azt kritizálni merte, és egyéni nézetei voltak, arra ferdén néztek, úgy, mintha hazaáruló volna. A besúgás, az egymás elleni ármánykodás divat volt a hivatalokban és a társaságokban is. Mily más volt a légkör Londonban! Ott még a háború alatt is voltak angolok, akik kifogásolták és kritizálták a kormány eljárásait, és ezt nyíltan meg is merték mondani. A nemzeti erő és annak tudatának kifejezője volt ez, mert csak az, aki gyenge, aki tudja, hogy nincs igaza, nem tűr meg ellentmondást. De akkor már a különböző kormányok irányított sajtója a magyar közvéleményt annyira félrevezette, annyira elhallgatta előtte az igazságot, a külföldi híreket eltitkolta, hogy annak már fogalma sem volt mindarról, ami a tengelyparadicsom határain kívül történt. így azután kialakult az a helyzet, hogy kétféle ember volt, olyan, aki vakon elhitte mindazt, ami német vagy magyar forrásból származott, vagy olyan, aki már egyáltalán nem hitt el semmit, még azt sem, ami véletlenül igaz volt. Ide alacsonyuk le a magyar közvélemény az éveken át tartó rendszeres elbutítás folytán. Mindenki meg volt félemlítve. Aki nem tapsolt lelkesen és hangosan a kormánynak, aki nem helyeselte annak németbarát politikáját, az sehol sem boldogulhatott. Adóját felemelték, legjogosabb kéréseit vagy panaszait a hatóságok meg sem hallgatták, rá lett sütve a hazafiatlanság bélyege. így aztán érthető is, hogy a legtöbben hallgattak, mert alig volt olyan valaki, akinek ne lettek volna állásával, birtokával, üzletével összefüggő olyan magánérdekei, melyeket csakis a kormány és közegei jóindulatával volt képes megvédeni. Ebbe a mocsárszagú légkörbe kerültem egyszerre bele, mely nekem teljesen idegen és ellenszenves volt. 1 Bárdossy László — diplomata, 1941. ápr. 3-tól 1942. márc. 7-ig miniszterelnök.
