Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
A PEYER-FRAKCIÓ 1946 -47 FORDULÓJÁN 343 hivatalos, félhivatalos tanácskozások, a baráti beszélgetések, eszmecserék során a különböző nézetek, taktikai, politikai megfontolások élesen csaptak össze. Végül is egyhangú döntéssel hivatalos állásponttá vált a PB-n elfogadott koncepció, amelyet a január 31-i előértekezleten Böhm Vilmosnak kellett részletesen ismertetni, megindokolni, elfogadtatni. Ennek szellemében és alapján január 29-re elkészült a határozati javaslat szövege, amely Peyert és az akciót élesen elítélte, de nem követelte kizárásukat a pártból. A pártvezetőség nem engedett a két oldalról jövő nyomásnak: elvetette a kizárási javaslatot éppen úgy, mint a vezetésbe való bevonásukra tett indítványt, természetesen platformjukkal együtt. A határozati javaslat megállapította, hogy a kongresszus „mély felháborodással és megütközéssel" utasította vissza Peyernek és társainak „szocialistákhoz nem méltó, a munkásosztály legszentebb érdekeit sértő" akcióját. Az ún. memorandum „alkalmas lehetett volna arra, hogy pártunkat belföldön és külföldön egyaránt diskreditálja", és az ország nehéz gazdasági és politikai helyzetének minden ódiumát az SZDP-re hárítsa. A dokumentum káros és illojális a szocialista dolgozókkal szemben, és csak arra alkalmas, hogy „a munkásosztály felemelkedéséért, valamint az ország demokratizálásáért élethalálharcban álló szociáldemokrata párt. . .értékes törekvéseit hazug beállítással hamis színben tüntesse fel". Az akció csak azon erőknek és elemeknek ad reményt és biztatást, amelyeknek „legfőbb célja a munkásmozgalom, a demokrácia és a szocialista törekvések megbuktatása, amelyek ellenforradalmi hangulat szításával és összeesküvésekkel akarják a demokráciát, a dolgozók új Magyarországát aláaknázni". Tekintettel arra, hogy Peyerék akciójukat akkor indították meg, amikor „a világ nemzetközi forradalmi szociáldemokrata pártjai feszült figyelemmel kísérik a magyar szocialista dolgozók súlyos küzdelmeit, a Szociáldemokrata Párt XXXV. kongresszusa egyhangúan a leghatározottabban elítéli és megbélyegzi Peyer Károly, dr. Valentiny Ágoston, Pozsgai Gyula és dr. Györki Imre káros és bűnös akcióját". Ez az SZDP, a munkáspártok együttműködése, a demokrácia legbiztosabb harci eszköze ellen is irányult — szögezte le a javaslat. A pártgyűlés utasítja a pártvezetőséget, hogy hasonló káros akciók kezdeményezői vagy megismétlői ellen a „legszigorúbb és legkíméletlenebb megtorlást" alkalmazza a jövőben.9 6 A kétnapos pártvezetőségi ülés után a Peyer-hívek kísérletet tettek a kongresszusi küldöttek befolyásolására. A Föld és Szabadság január 27-i számában Takács József írása régi szociáldemokratákat követelt a pártvezetőségbe, a SZIM lapja, a Fiatalok január 28-i számának „A 35. kongresszus elé" című vezércikke pedig a nem munkás vezetők ellen intézett kirohanást. „Mindkét cikk — írta Justus a pártvezetőséghez — félig nyíltan, félig burkoltan támadás a jelenlegi pártvezetőség ellen." Ezért intézkedést kért, hogy „a párt hivatalos lapjaiban a pártvezetőséget és annak politikáját támadni, vagy a párton belül fennálló nézeteltéréseket szítani vagy mélyíteni ne lehessen".97 A 96 Uo. 283. f. 10. cs. 38. őe. 97 Uo. 283. f. 10. cs.
