Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
342 S TR ASSENREITER ERZSÉBET A Peyer-ügyben a végleges koncepció a PB január 23-i ülésén mindenre kiterjedő vita után alakult ki. Az új javaslat alapelve az volt, hogy a frakció tagjait politikai és mozgalmi szempontból lehetetlenné kell tenni, de nem szabad nekik megadni az új párt alakításának és ezzel a baloldali vezetésű és baloldali politikát követő SZDP szétszakításának lehetőségét — ezért nem zárják ki őket. Az új párt alakításával kapcsolatban a polgári körök nyíltan szövögették terveiket a békeszerződés aláírását követő időkre, amikor is Peyeréknek a politikai élet átrendezésében meghatározott szerepet szántak. Peyerék pártalakítási szándékait ismerve a pártvezetőség nem akarta magára venni az SZDP-ben legnagyobb politikai bűnnek tekintett szakítás ódiumát. Január közepére tehát Böhm aktiv közreműködésével az új koncepció körvonalai kirajzolódtak. A PB január 23-i ülésén ez a javaslat szenvedélyes vitát váltott ki — s bár jegyzőkönyvi feljegyzések nem maradtak fenn — annyi biztos, hogy egyhangú támogatással ezt terjesztették elő a pártvezetőség január 25-i és 26-i ülésén.93 Az előkészületeknek ebben a végső szakaszában a frakció ismét nyomást igyekezett gyakorolni a vezetőségi tagokra. Január 24-én a csoport újabb beadványt juttatott el a vezetőséghez, amelyben elismételték a memorandumban már megfogalmazott céljaikat, indítékaikat, és követelték az általuk kifejtettek figyelembe vételét. Tagadták az indiszkréció vádját: azt, hogy más párttal tárgyalásokat folytattak. Támadták a vezetőséget, hogy az „alaptalan és mivel sem bizonyított rágalmakkal" illette őket, sőt a Sulyok-párttal kollaboráló osztályárulóknak minősítette a frakciót. Nehezményezték, hogy a sportcsarnoki nagygyűlésen már az összeesküvőkkel hozták őket kapcsolatba, amit a „vesszen Peyer" kiáltások jeleztek. Remélték: álláspontjukat „a Pártvezetőség magáévá teszi, és ezzel lehetővé teszi, hogy a Párt teljes erejével szembeforduljon bármely oldalról jövő reakciós törekvésekkel, és megvalósítsa azokat az elveket, amelyeket a Párt évtizedeken keresztül hirdetett".9 4 (Kiemelés — S. E.) A „bármely oldalról jövő reakciós törekvések" elleni harc jelszavában az antikommunista, szovjetellenes, polgári demokrácia platformját hirdető régi politikai program fogalmazódott meg, amely szerint az SZDP-nek jobbra is és balra is harcolni kell. Ezzel szegezte szembe az SZDP baloldali vezetősége az új jelszót: az ellenség jobbra van. Peyerék újabb levele a jóhiszemű kétkedőket a tények makacs cáfolásával, a kommunistaellenes beállítottságúakat pedig a régi politika felújításával igyekezett maguk mellé állítani. A PB azonban kitartott a január 23-án elfogadott koncepció mellett, és ezt terjesztette elő a pártvezetőség január 25—26-i ülésén, együtt a kongresszus konkrét programjával, a tervezett határozati javaslatokkal, ügyrenddel. Jegyzőkönyv erről az ülésről sem maradt fenn,9 5 de más forrásokból, elsősorban Böhm Vilmos átfogó és minden részletre kiterjedő beszámolójából, kihámozható, hogy a Peyer-ügy megoldására tett javaslat a vezetők körében szenvedélyes és hosszas vitát váltott ki. A 93 Uo. 283. f. 4. cs. 48. és 49. őe. és 283. f. 3. cs. 66. őe. 94 Uo. 283. f. 10. cs. 38. őe. 95 Uo. 283. f. 3. cs. 67. őe.
